Az időszakosan feltűnő kabócák az életük nagy részét a föld alatt töltik nimfaként. Fajtól függően 13 vagy 17 év után szinkronban jelennek meg hatalmas területeken. Ez a hosszú fejlődési szakasz, amelyet a talaj alatti csendes sötétségben töltenek, egy növekedési időszak, amelynek során az állatok a fák gyökereiből származó nedvvel táplálkoznak.
A hím kabócák felmásznak a fák ágaira, hogy kórusban énekeljenek, magukhoz csalogatva a párjukat. Elképesztő hangerőre képesek: ők a világ leghangosabb rovarjai. A párzás után a nőstények faágakra rakják a petéiket, és amikor azok kikelnek, a földre hullanak, és a talajba ássák magukat. A ciklus pedig újra kezdődik.
Az idei év egyedülálló alkalom: egyszerre bújik elő egy 13 éves és egy 17 éves ivadék. A „brood” tudományos kifejezés a kabócák azon csoportjára, amelyek szinkronban kelnek ki. Május közepe táján következhet ez be, ekkor kabócák trilliói szállhatnak majd a levegőben. A következő kétszeres kabócafajta a számítások szerint csak 2037-ben fog újra megjelenni.
Amint a rovarok kifejlődnek, és a talaj eléri a 17 Celsius-fokot, a kabócák már indulhatnak is. Az a terület azonban, ahol a két egyedfejlődés egybeesik, nem túl nagy. A tudósok különösen izgatottak a rendkívüli jelenség miatt, és figyelni fogják az esetleges kereszteződéseket, valamint azt, hogy mi lehet ennek az eredménye.
A kifejlett időszakos kabócák jellemzően 2,5–3,8 centiméter hosszúak. Feltűnő fekete testük van és élénkvörös szemük. Átlátszó szárnyakkal rendelkeznek, amelyek kiemelkedő erezetűek. A hím rovarok hangja megkülönböztethető, mindegyik más-más dallamot ad ki, amelyet a nőstények párzási hívásként ismernek fel.
Bár a levegőből előbukkanó kabócák trillióinak hangja talán fenyegetően hangozhat, aggodalomra nincs ok, nem csípnek és nem harapnak. Nem kártevők, és a zajtól eltekintve nem jelentenek különösebb kellemetlenséget.
Objektum doboz
