A Budapesthez közeli települést az első világháború után az Akarat Szövetkezet alapította, s az első királyunk nevét kapta. A gondosan megtervezett és kiparcellázott, egy kilométer hosszú, 500 méterszéles Szentisvántelep utcáit fákkal ültették be, például a főutcáját cseresznyefákkal, a szélső Zrinyi utcát diófákkal.
A Széchenyi utcai cseresznyefasor
Fotó: A szerző felvétele
A második világháború után, a szocializmusban nevét túl klerikálisnak tartották, ezért a Budakalászhoz csatolt település neve Budakalász-felső lett. A rendszerváltozás után a HÉV-megállója visszakapta első királyunk nevét.
Virágkoszorúban Szent István szobra a templom kertben
Fotó: A szerző felvétele
A száz éves cseresznyefasor ugyan védett, de ennek ellenére néhány „idegen” fát is ültettek a háztulajdonosok az elmúlt évtizedekben. Szerencsére az önkormányzat faültetéssel segíti megvédeni ezt az országban egyedülálló cseresznyefasort, amelyért a lakok is – tisztelet a kivételnek – többet tehetnének, például a fák gondozásával, vagy azzal., hogy az ezer forintos gyümölcsöt leszedik, s nem lepotyogva a járdán taposnak rajta.
A száz éve ültetett utolsó famohikánok egyike, Jaboulay fajta, amely korán érő, ezért gyümölcse nem kukacos
Fotó: A szerző felvétele
