A James Webb és a Hubble űrteleszkópokkal dolgozó tudósok megerősítették, hogy nem mérési hibára vezethető vissza az a megfigyelési eredmény, mely szerint az univerzum tágulásának üteme nem egyenletes, hanem eltérő sebességű. A csillagászok a James Webb és a Hubble űrteleszkópokat használták fel arra, hogy megerősítsék az elméleti fizika egyik legaggasztóbb rejtvényét, vagyis azt, hogy az univerzum elképesztően eltérő sebességgel tágul attól függően, hogy honnan nézzük, olvasható az Origón megjelent cikkben.
Nem mérési hiba az univerzum eltérő sebességű tágulása, félrértettük a világmindenséget
Ez a Hubble-feszültség néven is ismert probléma képes megváltoztatni vagy akár teljesen felforgatni a jelenleg irányadó kozmológiai modellt. Először 2019-ben a Hubble űrteleszkóp mérései fedték fel, hogy ez az egyelőre megmagyarázhatatlan anomália valódi jelenség; 2023-ban a James Webb űrteleszkóp (JWST) még pontosabb mérései pedig újfent bizonyossá tették ezt. Úgy tűnik, hogy a két teleszkóp észlelési adatainak háromszoros ellenőrzése végleg elvetette a mérési hibák lehetőségét. Az Astrophysical Journal Letters szakfolyóiratban február 6-án megjelent tanulmány azt sugallja, hogy valami komoly probléma lehet az univerzum megértésében.
Ha a mérési hibákat elvetjük, akkor csak az a valódi és izgalmas lehetőségünk marad, hogy félreértettük az univerzumot
– nyilatkozta Adam Riess, a tanulmány vezető szerzője, a Johns Hopkins Egyetem fizika- és csillagászprofesszora. Érdemes megjegyezni, hogy a professzor két másik kutatótársával Samuel Perlmutter és Brian P. Schmidt asztrofizikusokkal együtt az univerzum gyorsuló tágulásával kapcsolatos felfedezéséért, illetve a hipotetikus sötét anyag kutatásához fűződő munkásságukért 2011-ben megkapták a fizikai Nobel-díjat. Jelenleg két „arany standard” módszer létezik az úgynevezett Hubble-állandó meghatározására, ami az univerzum tágulási sebességét írja le.
Az első a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás (CMB) apró ingadozásaiból indul ki, ami az univerzum első fényének az ősi emléke, és amely mindössze 380 ezer évvel a „Big Bang”, vagyis az ősrobbanás után keletkezett. 2009 és 2013 között az Európai Űrügynökség (ESA) Planck műholdjával a csillagászok alaposan feltérképezték ezt a gyenge mikrohullámú háttérsugárzási mezőt és arra az eredményre jutottak, hogy a Hubble-állandó értéke pontosítva 67 km/másodperc/megaparszek. A Hubble-állandó értékéből kiindulva határozható meg az úgynevezett Hubble-idő, vagyis az univerzum kora. Ezzel kapcsolatban érdemes felidézni, hogy Edwin P. Hubble amerikai csillagász 1929-ben fedezte fel a galaxisok színképének a vörös tartomány felé való eltolódását (Doppler-effektus), vagyis azt a jelenséget, hogy minél távolabb van tőlünk egy galaxis, látszólag annál nagyobb sebességgel távolodik. (…)
A teljes cikket IDE kattintva olvashatja.