2024. április 13. szombat. 11:55
Ismeretes, hogy Napóleon 1808-ban találkozott Goethével a nagyszabású erfurti kongresszuson. Pontosabban a költőt is meghívták erre az eseményre. Mindkét férfi csodálta a másikat, a feljegyzések szerint a császár magával cipelte és hétszer elolvasta Goethe Az ifjú Werther szenvedései című könyvét. Felvetődhet, milyen lehetett kettőjük találkozásának a pillanata. Napóleon a kormányzási palotában fogadta a költőt. Goethe beszámolójából tudjuk, hogy a császár éppen reggelizett, amikor vendége a dolgozószobába belépett. Testi kapcsolatról, kézfogásról szó nem lehetett. „Megfelelő kapcsolatban állok előtte” – jegyezte fel Goethe. Ekkor hangzott el a császár szállóigévé vált mondata: „Voila un Homme!” (Íme, egy ember!) Liszt és Széchenyi első találkozásakor, 1839 decemberében vajon hogyan fogadta a legnagyobb magyar a zeneköltőt? Erre vonatkozóan nincs dokumentumunk. De én feltételezem, hogy hosszú percek után engedték csak el egymásba fonódó alkarjukat, magukat kényelembe helyezendő. Valahogy úgy, ahogy egykoron a rómaiak. A kézrázás pontos ideje és eredete tisztázatlan. Tény azonban, hogy a Római Birodalom polgárai a kezük és az alkarjuk összeérintésével üdvözölték egymást.
Liszt és Széchenyi legközelebbi találkozásukkor már átölelhették egymást. Így képzelem, mert a zeneköltő rajongott a legnagyobb magyarért.
Ugrás a mába. Elnézem a közélet legfőbb politikai szereplőit, az országok vezetőinek mai találkozásait, és megállapíthatom, hogy többségük – Zelenszkijjel, Macronnal és Ursula von der Leyennel az élen – örömest ölelkezik. De például a távolságtartó Putyint vagy Olaf Scholzot még nem láttam soha ölelkezni. Itt jegyzem meg: a politikus tudja, hogy a barátai nem mindig a szövetségesei és az ellenfelei nem mindig az ellenségei. Ez is befolyásolhatja testi érintkezésüket.
Az ölelés legszebb szavaink egyike. Sokféle dolog válthatja ki: bizalom, szeretet, erő, hit, fájdalom, vigasz, barátság, gyengédség, szerelem, együttérzés, ajándék stb. Független az időtől, a helytől, a közegtől, az életkoroktól. Immunerősítő és csökkenti a stresszt. Felmelegít. A leghatásosabb orvosság, ami miatt nem kell a gyógyszerészt vagy az orvost felkeresni. Életelixír. Áldott dolog, kulcs a lelkekhez. Léleknyitogató. A biztonság utáni vágy beteljesülése. Mankón járnak a szavak, ha ölelő karok helyett vallani kell. Többet ér az ölelés, mint a bókok hada. A nők az ölelkezésben felülmúlják a férfiakat. Befogadóbbak, mint a férfiak. De az ölelő karok a magány ellenségei is, ha egy szív egy másik szívvel találkozik. „Magamhoz vonnék néha valakit / Közel, közel / Közel hozzám a félelmes magányba…” – írta Reményik Sándor. Német közmondás, hogy a napi ölelés távol tartja a démonokat; magyar közmondás, hogy ölelés nélkül a csók olyan, mint a virág illat nélkül. „Egy forró csók, egy ölelés… / Lázas szívünk összedobogna… / Aztán jöhet, mit bánom én, / A kárhozatnak égő pokla!” (Ady) Az az igazság, hogy a túl sok ölelés is kevés a boldogsághoz, és a hosszú ölelés is rövidnek tetszik. Kiszámíthatatlan a pillanata. Van aztán – ne áltassuk magunkat – hamis, hazug és számító ölelés is. A politikai küzdőtéren gyakori ez a gesztus. Ugyanakkor nem lehet véletlen, hogy a költők ráéreznek a szó igazi tartalmára. Mint például Radnóti: „Két karodban gyermek vagyok / hallgatag. / Két karomban gyermek vagy te, hallgatlak. / Két karoddal átölelsz te, / ha félek. / Két karommal átölellek / s nem félek.”
A szerző újságíró
