A természeti katasztrófák krónikájában kevés olyan apokaliptikus esemény történt, mint az 1986. augusztus 21-én, Kamerunban, a Nyos-tónál lezajlott természeti kataklizma. Ez a katasztrófa, mely a Nyos-tó mélyéből származott, hatalmas mennyiségű fel nem oldódott szén-dioxidot szabadított fel, átváltoztatva a nyugodt vizek közvetlen környezetét, halálos, fullasztó gázzal teli temetővé. A halálos áldozatok száma elképesztően magas volt, több mint 1700 ember életét követelve, és számítások szerint 3500 állat is elpusztult. Ez a tragédia komor emlékeztető arra, milyen veszélyek rejtőzhetnek a vulkanikus tavak mélyén.
A Nyos-tó Kamerun északnyugati részén, vulkanikus területen fekszik, és lenyűgöző, ám egyben rejtélyesen veszélyes szépséget áraszt. A partján elterülő Nyos településtől kapta nevét. A tó körülbelül 200 méter mély, és a környező területek felszíne vulkanikus aktivitás révén alakult ki. Környezete gazdag növény- és állatvilággal rendelkezik, amelyeknek köszönhetően a terület kiemelkedő ökológiai jelentőséggel bír. Ez a természeti képződmény a világ egyik legkülönlegesebb tava, amely azonban alattomos veszélyeket is magában rejt.
Addig a napig a helyi lakosságnak fogalma sem volt arról, hogy a tó mélyén a szén-dioxid gáz éveken át halmozódott fel, a vulkanikus tevékenység melléktermékeként. A folyamatot szén-dioxid szekvesztrációnak nevezik, melynek során a szén-dioxid gáz fokozatosan feloldódik a tó vizében, A szén-dioxid folyamatosan szivárog a talajból a vízbe, ahol feloldódik. Amikor a víz mélyebb rétegeibe kerül, a magas nyomás és a hideg hőmérséklet miatt a szén-dioxid nem tud teljesen mértékben feloldódni, és így a tó mélyén gáztömeget kezd el képezni. Ez a gáztömeg lappang a tó fenekén, és ha hirtelen felszabadul, akár halálos gázfelhővel boríthatja be a környezetét.
Ez a gázfelhő körülbelül 100 kilométeres óránkénti sebességgel robbant ki a tóból, és mivel a levegőnél nehezebb, szinte azonnal kiszorította az összes éltető levegőt, és a tó 25 kilométeres körzetében megfojtotta az embereket és az állatokat egyaránt. A vízszint mintegy egy méterrel csökkent, a tó melletti fák is kidőltek. A tó vize gyönyörű kék színű volt, de a tragédia után a mélyről feltörő vasban gazdag víz miatt mélyvörösre változott. A katasztrófa során a holttestek bőre elszíneződött, amit a gázfelhőben feloldott sósav okozhatott. Sokakat álmukban ért a halál, az áldozatok orrából és szájából vér szivárgott. Még a rovarok is élettelenül hevertek a földön.
Joseph Nkwain, egy fiatal túlélő így írta le közvetlenül a kitörést követő történéseket. „Barátaim mondták, hogy a tó környékén mindannyian meghaltak, ezért fogtam a motoromat, és úgy döntöttem, hogy elmegyek megnézni a tópartját mert a családom nagy része Wumban élt. Egy barátom, akinek az apja meghalt, velem jött. Ahogy áthaladtunk Nyoson, semmilyen életjelet nem láttunk. Amikor megérkeztünk Wumba, már alig tudtunk járni vagy beszélni, fizikailag nagyon gyengének éreztük magunkat.”
A szén-dioxid nem tekinthető közvetlenül mérgező gáznak, mint például a szén-monoxid. Azonban fontos megérteni, hogy a szén-dioxidnak más életre veszélyes hatásai vannak, amelyek befolyásolhatják az élő organizmusokat és a környezetet. Bár közvetlenül nem mérgező, nagy mennyiségben, koncentrációja életveszélyessé válhat. Nagyon magas koncentráció esetén a légzési nehézségek és a tudatzavar is előfordulhat.
A szén-dioxid felhalmozódását ezekben a tavakban több tényező okozhatja. A vulkáni területeken található tavak gyakran kapcsolódnak a vulkáni tevékenységhez. A magma és a felszín közötti kölcsönhatások során szén-dioxid szabadulhat fel a mélyvízben. A tó környékén bekövetkező földcsuszamlások vagy más geológiai változások is hozzájárulhatnak a szén-dioxid felhalmozódásához. Ha a tó medrében található szén-dioxidot tartalmazó mélyvíz felszínre kerül, veszélyes gázfelhő alakulhat ki. A tó mélyén lévő szerves anyagok lebomlása során szén-dioxid termelődhet. A mikroorganizmusok, algák és más élőlények is hozzájárulhatnak a szén-dioxid koncentrációjához. A tó mélyén a hőmérséklet és a nyomás eltérő a felszíni nyomáshoz képest. A hőmérséklet csökkenése és a nyomás növekedése a mélyvízben lehetővé teszi a szén-dioxid felhalmozódását.
Valójában a természettudósok előtt a Nyos-tó tragédiájának kiváltó oka mindmáig rejtély, néhányan még összeesküvés-elméletekkel is előálltak. Egyesek katonai kísérletet sejtenek a háttérben, de az ősi szellemek bosszúja is megjelent az esemény kialakulásának magyarázóinak körében.
A környező településeken a túlélők megpróbálták újjáépíteni otthonaikat és közösségüket a tragédia után. Eközben a tudósok és a katasztrófaellenes szakértők számos tanulságot vontak le az eseményből, amelyek a jövőben segíthetik a hasonló katasztrófák megelőzését. Azonban a tragédia nemcsak fájdalmat és pusztítást hozott magával, hanem tanulságokat is. A Nyos-tó eseményei rávilágítottak a természeti veszélyekre való fokozott figyelem fontosságára, különösen azokon a területeken, ahol ilyen potenciálisan veszélyes geológiai formációk találhatók. A katasztrófa után a tudományos közösség és a katasztrófavédelmi szakértők intenzíven dolgoztak azon, hogy jobban megértsék a szén-dioxid felhalmozódásának és felszabadulásának folyamatát, valamint kidolgozzák a megelőző intézkedéseket.
