Az ókori Rómában a bordélyházak nem titkos, tabunak számító üzletek voltak, amelyeket sötét sikátorokban rejtettek el, hanem gyakran kiemelkedő és sokat dicsért létesítmények a nyüzsgő városközpontokban. Ezeket a „lupanaria” néven ismert kéjüzleteket könnyen felismerték jellegzetes felirataikról, amiket az élet minden területéről származó személyek látogattak. A római költő, Martial úgy írta le őket, mint amelyek „minden szélnek nyitottak”, ezzel is hangsúlyozva elérhetőségüket és a megkülönböztetés hiányát.
A római bordélyházak egyik legfigyelemreméltóbb aspektusa a jogi státuszuk volt. Míg maga a prostitúció nem számított illegálisnak az ókori Rómában, a bordélyházak működését jogi előírások és korlátozások szabályozták.
A tulajdonosoknak (az úgynevezett „lenones”-oknak) be kellett jelenteniük létesítményeiket a hatóságoknál, és be kellett tartaniuk bizonyos követelményeket, például a higiéniai előírásokat és az adófizetést. Mindez bizonyos fokú védelmet nyújtott mind a bordélyházak dolgozói, mind a vendégek számára, ugyanakkor a hatóságok ellenőrzésének és felügyeletének is alávetette őket – mondták a kutatók az AncientOrigins online tudományos portálnak.
A római bordélyházak ügyfélköre igen változatosnak számított, ami a városok kozmopolita jellegét tükrözte. A gazdag arisztokratáktól az egyszerű munkásokig minden társadalmi osztályból találhattunk volna itt embereket, akik a prostituáltak szolgáltatásait keresték. Néhány római számára a bordélyházlátogatás a városi élet normális, sőt elengedhetetlen részének számított. A szexuális szolgáltatások elérhetősége mind a testi vágyaknak, mind a társas érintkezéseknek teret adott, és elősegítette a közösséghez való tartozás érzését ezekben a létesítményekben.
A római bordélyházak falain belül egy összetett ökoszisztéma virágzott, amelyet saját szabályrendszer és hierarchia irányított. A „meretrice” néven ismert prostituáltak központi szerepet töltöttek be ebben a hierarchiában, akik tapasztalataikkal és „képzettségükkel” magasabb díjat kértek és presztízst élveztek. Az itt dolgozó nők különböző háttérrel rendelkeztek, a rabszolgáktól és felszabadított nőktől kezdve a független vállalkozókig – emelték ki a témával foglalkozó tudósok.
A bordélyházon belüli szobákat úgy rendezték be, hogy a kényelem és a magánélet tiszteletben tartása mellett diszkrét környezetet biztosítson az „ügyletek lebonyolításához”. A falakat erotikus freskók díszítették, amelyek sokféle pózban ábrázolták a szexuális együttlétet, és „inspirálták” a vendégeket.
