2020 után újabb sisakot találtak Horvátországban, ami valószínű régebbi, mint a négy éve felfedezett. Az előző példány valószínűleg a harcos elit egyik tagjához tartozott, akit ott temettek el, mert abban a sírban találták meg, ahol vasfegyverek darabjai voltak.
A régészek úgy vélik, hogy a most felfedezett sisak votív lerakás lehetett, mert egy sír száraz kőfalú kiegészítésében találták meg.
A görög-illyriai típusú sisakok az ókori Görögországban, Peloponnészoszon keletkeztek, ahol valószínűleg az archaikus kori Kegelhelm (vagy Kegel-típusú) sisakból fejlődött ki.
A görög-illyr sisak rendkívül ritka.
Mindkét megtalált sisak különböző típusú és keltezésű: A 2020-ban felfedezett sisak a Kr. e. 4. században Görögországban és Illyriában általánosan használt típus volt. Egy nyitott sisak téglalap keresztmetszetű arccal és díszes élekkel.
Az újonnan talált sisakot a Kr. e. 6. századra datálják, és rendkívül ritka. Két különböző görög-illyriai sisak megtalálása egy lelőhelyen példa nélküli.
Ez a lelet, valamint az ásatások kezdete óta feltárt rengeteg ruházati, ékszer- és temetkezési lelet jelentősen bővíti ismereteinket az illyr közösségek temetkezési szokásairól az i. e. első évezred második felében.
Az illírek egy indoeurópai nyelvet beszélő népcsoport volt, amely az ókorban a Balkán-félsziget nyugati részén élt. A trákokkal és a görögökkel együtt a három fő paleo-balkáni népcsoport egyikét alkották.
„Ami nagyon érdekes, hogy két különböző típus jelenik meg itt ugyanazon a helyen, ami az adott közösség hatalmi kontinuitásáról tanuskodik. Ezek a sisakok mindig is valamilyen státusz és hatalom jelképei voltak” – mondta Hrvoje Potrebica professzor, a zágrábi filozófiai kar régészeti tanszékének munkatársa.
A felfedezéssel kapcsolatban a dubrovniki múzeum képviselője a HeritageDaily-nek nyilatkozott: „Számos ékszer-, viselet- és sírlelet mellett ez a sisaklelet sok szempontból hozzájárul az i. e. utolsó évezred második felében élt illír közösségek temetkezési rítusainak megismeréséhez, és a Pelješac területét az Adria keleti partvidékének egyik legfontosabb régészeti zónájába sorolja”.
