Csehov: Ivánka bácsi
Kosztolányi Dezső írta az 1920. májusi ősbemutató után: „Egyéb drámaírók az élet izgalmas történéseit akarják papírra vetni és unalmasak, ő ellenben mindig a fojtó unalmat rajzolgatja és mulatságos. Micsoda varázsló. Története pedig alig van. Egy nyugalmazott, podagrás egyetemi tanár zsarnokoskodik a környezetén, a 27 éves feleségén, aki hiábavalóan hervad el mellette, az első házasságából származó leányán, aki nyiszlett kis idill után pártában marad, és a sógorán, akit ki akar túrni a birtokából.”
A legutóbbi, márciusi budaörsi bemutató rendezője és dramaturgja, Keresztes Tamás és Enyedi Éva Ványát Ivánkává magyarítja és kiskorúsítja, a címszereplő Alföldi Róbert nyűgös, durcás óriáscsecsemőként totyog elő pólyának is nézhető gyűrött, ormótlan hálózsákjában. A színpadot uraló partra vetett bárka előtt a dadus (Takács Katalin) szorgoskodik, a szerzői instrukcióval dacolva nem a szamovár mellett és nem kötőtűvel, hanem a hokedlinél és (talán) forrasztópákával.
Írta a hvg.hu
