A történet szerint, Agnodice Athénban élt, ahol a nőknek tilos volt a gyógyászat tanulása. A Kr. e. 4. századi Athénban a nők helyzete jelentős korlátokkal és társadalmi hátrányokkal járt. Az ókori görög társadalmat szigorú hierarchia jellemezte, a nők alárendelt szerepet töltöttek be a férfiakhoz képest. Nem vehettek részt a politikai életben, nem szavazhattak és nem vállalhattak közszolgálati tisztséget. Az öröklés szempontjából is jelentősen korlátozott lehetőséggel bírtak, anyagi szempontból a nők gyakran függtek férfi rokonaiktól vagy férjüktől. Az oktatás terén is megkülönböztették őket. Általában nem jártak iskolába, és nem is tanulhattak. Inkább a háztartási és anyai feladatok ellátására nevelték őket, felkészítve őket a házasságra és anyaságra. A nőkkel kapcsolatos sztereotípiák és előítéletek is hozzájárultak a tiltáshoz. A férfiak gyakran úgy gondolták, hogy a nők nem alkalmasak a tudományos vagy orvosi munkára.
Bár voltak kivételek, mint például azok a nők, akik a híres hetairák közé tartoztak. A hetairák az ókori görög városokban, például Athénban és Spartában, a társadalmi és kulturális élet központjaiban élték mindennapjaikat. Ezek a nők rendszerint magasabb társadalmi körökből származtak, és képzettek voltak irodalomban, zenében és táncban egyaránt. Gyakran részt vettek a filozófiai, politikai és művészeti beszélgetésekben, és közvetlen kapcsolatban álltak az értelmiségiekkel és a politikai vezetőkkel, azonban általánosságban véve a nőknek korlátozott lehetőségeik voltak az önállóságra.
Azonban Agnodice nem hagyta magát megkülönböztetni. Elhatározta, hogy orvosi tudást szerez, de ehhez férfiruhába kellett bújnia, és rövidre vágatta haját. Titokban tanult, miközben más lányoknak a háztartásban vagy más tradicionális női szerepekben kellett részt venniük. Agnodice kiváló megfigyelő volt, és gyorsan sajátította el az orvosi tudomány alapjait.
Alexandriába ment, hogy a híres orvos, Herophilus mellett tanuljon. Herophilus orvosként egyedülálló anatómiai megfigyeléseket végzett az emberi testen, amelyek jelentősen hozzájárultak az agy, a szem, a máj, a reproduktív szervek és az idegrendszer megértéséhez. Figyelemre méltó munkásságában, hogy ő volt az első ember, aki szisztematikusan boncolta az emberi testet, és széles körben elismerték az anatómia atyjaként. A valaha élt egyik legnagyobb anatómusként üdvözölték, csak Andreas Vesalius vetekedett vele, akit a modern emberi anatómia alapítójának tartanak. Agnodice férfi álarcban mindent megtanult, amit csak lehetett, és visszatért Athénba, hogy a gyakorlatba ültesse mindazt, amit tanult. A nők segítségére sietett, akik szégyenük miatt nem fordultak férfi orvosokhoz. Egy olyan társadalomban, amely minden formában értékelte a női szerénységet, sok nő megtagadta a férfi orvost, hogy levezesse a szülést, és ezért belehalt a szülésbe.
Szorgalmasan dolgozott, és hamarosan komoly hírnévre tett szert a környezetében, mint aki a legnehezebb szüléseket is képes levezetni. Az emberek megbíztak benne, és nem voltak hajlandóak más orvoshoz fordulni, ha Agnodice elérhető volt. Agnodice tudását és hozzáértését hamarosan szerte a görög városállamokban elismerték. A nők sorban álltak, hogy nála szüljenek. Agnodice nemcsak a testi gyógyításban jeleskedett, hanem a mentális és érzelmi támogatásban is, ami különösen fontos volt az ókori világban, ahol a szülés és az anyaság gyakran veszélyes volt a nők számára.
A többi férfi orvos számára gyanúsnak tűnt, hogy a nők már terhességük alatt tanácsot és gondozást kérnek Agnodice-tól. Azt hitték, hogy Agnodice elcsábította a terhes nőket, és szakmai féltékenységükben bíróság elé állították. Agnodice a vád ellen csak egy módon védekezhetett, a legnyilvánvalóbb bizonyítékot mutatta be, hogy nem csábított el más nőket. A bíróság előtt levetkőzött, hogy megmutassa, hogy nő!
Ezzel a tettével ugyan megcáfolta, hogy elcsábította volna ügyfeleit, de a vádló férfi orvosok tovább mentek: „Hogy merészel egy nő gyógyítást végezni, férfinak álcázva, és mindezt az orrunk előtt!” Ez tilos volt a nők számára, valójában bűncselekménynek tekintették, és ettől a vádtól már nem menekülhetett. Ezért halálra ítélték.
Amikor a halálos ítéletnek híre ment, sok nő, köztük a hatalmon lévők feleségei is a bíróság elé vonultak, és addig tiltakoztak, amíg fel nem mentették a vádak alól, és a bírók a megváltoztatott ítélet mellett úgy döntöttek, hogy megváltoztatják a női orvoslás tilalmát kimondó törvényt is. Azután a nők már legálisan tanulhattak és gyakorolhattak orvoslás tudományát.
Agnodice nem csupán egy kiváló szakember volt, hanem egyúttal példát mutatott arra is, hogy a nők képessége ugyanolyan az egészségügy terén, mint a férfiaké. Bátor cselekedeteivel és hiteles tudásával olyan új utakat nyitott meg a nők számára az egészségügyben, amelyek előtte sosem voltak elérhetők.
Jellemezhetjük őt, mint egy előfutárt, aki megküzdött a nők magas szintű egészségügyi ellátásáért és a szülészeti gyakorlatok fejlesztéséért, miközben példát mutatott az elkötelezettségre és a szakmai hozzáértésre. Agnodice életének és pályafutásának története egyedülálló példája az elszántságnak és a küzdelemnek az ókori Görögország patriarchális társadalmában. Az ő története arra emlékeztet bennünket, hogy a kitartás és a hitelesség képesek áthidalni a legnagyobb társadalmi és kulturális akadályokat, és hogy a nők képesek kiemelkedő teljesítményre, még a legnehezebb körülmények között is.
