„Becslések szerint a gammakitörések minden galaxisban körülbelül százmillió évente egyszer fordulnak elő. Egymilliárd év alatt átlagosan sok civilizációnak, ha létezik, el kellene pusztulnia” – fogalmazta meg az egyik hipotézist.
A tudós szerint egy erős gammasugárzás a galaxisban lévő bolygók mintegy tíz százalékán képes kiirtani minden életet.
A kiadvány viszont megjegyezte, hogy egyes tudósok a Föld történetében bekövetkezett számos tömeges kihalást gammakitörésekkel hoznak összefüggésbe. Maga Walter azonban azt tanácsolta, hogy ne aggódjunk a gyilkos sugárzás miatt. Rendkívül kicsi a valószínűsége, hogy bolygónk találkozik ezzel a jelenséggel.
„Ritkák és jól irányítottak. Igen, és nem lehet felkészülni rájuk” – mondta a szakértő.
A csillagok robbanásának visszhangja
A gammakitöréseket az 1960-as évek végén fedezték fel az amerikai katonai műholdak röntgen- és gammasugárzás-detektorokkal. Néhány évvel később az adatokat feloldották a titkosítás alól. Szovjet műholdak is megfigyelték őket.
A távcsövek a gammakitöréseket nagyon gyors fotonkibocsátásként észlelik, amelynek teljesítménye meghaladja az űrben és az Univerzum összes ismert energiaforrásának háttérértékeit. A kitörések egy nagyságrenddel fényesebbek, mint a Tejútrendszer teljes fényessége, de hogy honnan származnak, még mindig nem tudni, bár a tudósok egyre közelebb kerülnek a megfejtéshez.
A csillagászok sokáig úgy vélték, hogy a gammakitörések a mi galaxisunkban születnek. És csak két évtized után vált világossá – sokkal távolabb vannak. Ráadásul egyesek 13 milliárd évvel ezelőtt, a korai univerzumban keletkeztek. Milyen erősnek kell lennie a robbanásnak ahhoz, hogy a fény ilyen hosszú utat tegyen meg az űrben? A szakértők magyarázatot kínálnak: a gammakitörés egy nagyon masszív, de kompakt kozmikus objektum – például egy fekete lyuk – megjelenését kíséri.
