A máig népszerű királyné sorsa – akiről nemrégen tévésorozat és dokumentumfilm készült – nem csupán a történészeket, hanem számos érdeklődő embert is foglalkoztat világszerte. Népszerűségének ellenére születése pontos ideje nem ismert, a leírások alapján 1501–1507 körülire datálják. Apjának, a gazdag kereskedőnek és diplomatának köszönhetően Anna Franciaországban részesült kiváló nevelésben, itt tanulta meg a francia kultúra mellett az etikett minden szabályát.
Apja már egészen korán feleségül akarta adni Ormond grófjához – aki a másodunokatestvére volt –, de ő máshogy döntött: 15 éves lehetett, amikor a királyi udvarba került, s az uralkodót gyorsan el is bűvölte a rendkívül szellemes és művelt lány.
Henrik ekkor már jó ideje válni akart addigi feleségétől, a spanyol Aragóniai Katalintól, a pápa azonban nem bontotta fel házasságát.
1532 novemberében titokban feleségül vette Annát, majd önmagát helyezte az angliai kereszténység élére, megalapítva ezzel az anglikán egyházat. Így a következő évben hivatalosan is kimondatta válását, és a megismételt ceremónia során hitelesítették az addigi titkos házasságot is.
Ugyan kezdetekben makulátlanul boldognak tűnt az új királyné élete, de már ekkor gyülekezni kezdtek a viharfelhők. A friggyel számos ellenséget szerzett, ugyanis sokan úgy vélték, hogy a házassággal megrontotta a révbe ért angol–spanyol diplomáciai kapcsolatokat. Ezenfelül erős és akaratos jellemével jó néhány magas rangú udvari személyből is ellenszenvet váltott ki. Akkoriban ez nem volt túl jellemző, így a maga korában legtöbben inkább gondolták arrogánsnak és beképzeltnek, semmint erős és önálló személyiségnek.
Egyes modern vélekedések szerint az egyik fő bűne az volt, amikor rosszallását fejezte ki Thomas Cromwell kolostorfeloszlatásában (Cromwell ezekből akart pénzt gyűjteni, a – mai – Ipswich School és az oxfordi Cardinal’s College számára). A férfi Anna iránti haragját tovább fokozta, hogy a királyné franciabarát politikai felfogása gátolta a Német–Római Birodalommal kötendő szövetségi szándékát. Egy másik, a fentinél jóval ismertebb gondolatmenet ezt azzal egészíti ki, hogy a nő számára az „utolsó szeg a koporsóban” az volt, hogy csupán egyetlen lánygyermeket szült a királynak.
A fiúutód után vágyódó Henrik – aki már ellenszenvet táplált Anna ellen a politikai intrikáknak köszönhetően –, hogy elkerülje a válás kényes procedúráját, 1536. május 2-án elfogatta feleségét, és a Towerben abba a szobába záratta, ahol néhány éve még az esküvőjükre készült. 15-én, a bírósági tárgyaláson számos vádat hoztak fel ellene: király elleni összeesküvés, hazaárulás, hűtlenség, boszorkányság.
Ugyan ezek koholt gyanúsítások voltak, és a királyné mindegyiket hiteles tanúkkal cáfolta, a bíróság a halálos ítélet mellett döntött.
A kivégzés módját csak az utolsó estéjén tudta meg. Május 19-én egy francia hóhér állt fölé, egyetlen palloscsapással végrehajtva az ítéletet.