A Magyar Kutatási Hálózat tájékoztatása szerint a spanyolországi Ponteverdra tartományban lévő gránittömb kedvelt turisztikai látványosság, így fontos tudni, mennyire biztonságos a közelében tartózkodni, ugyanakkor ennek számszerűsítése nem könnyű feladat. Amint Domokos Gábor, a HUN-REN–BME Morfodinamika Kutatócsoport vezetője kifejtette, egyfajta „távgyógyítással” elemezték a szikla stabilitását, amely a geológiában ritkaságnak számít: a spanyol kollégák beszkennelték a gránittömböt, a magyar kutatók pedig itthon végezték el a számításokat.
A vizsgálat központi kérdése az egyensúly és a stabilitás volt, ám ebből a szempontból egy szkennelt pontfelhő csak áttételes információkat tartalmaz.
A jelen projekt központi témája éppen az volt, hogy hogyan lehet ilyen pontfelhőkből megbízható információkat kinyerni. A magyar kutatóknak az utóbbi évek során igen komoly matematikai eszköztárat, algoritmusokat és szoftvert kellett fejleszteniük ahhoz, hogy gyakorlati feladatokat megbízhatóan megoldó eszköz legyen a kezünkben.
Ilyen szoftver a világon máshol még nem működik, ez is közrejátszhatott abban, hogy a Giovanni Barla olasz származású földtudósról elnevezett díjat megkapták a tanulmány készítői.
A cikk vezető szerzője Ludmány Balázs, aki rövidesen PhD disszertációját védi a BME Villamosmérnöki és Informatikai Karon, és az egyik témavezetője Domokos Gábor, a már említett kutatócsoport vezetője. A mechanikai vizsgálatok szempontjából meghatározó szerzőként jegyzik Sipos András Árpádot, az MTA doktorát, aki a HUN-REN kutatócsoport mellett a BME Építészmérnöki Kar Morfológia és Geometriai Modellezés Tanszékén dolgozik.
A rengés nagyságától függ
A szakemberek szerint azon túl, hogy látatlanban, csak a pontfelhőből dolgoztak, olyan kérdéseket is feltettek, amelyekkel korábban a spanyol szakemberek nem foglalkoztak.
Egy ilyen kőtömb ugyanis sokféleképpen mozoghat: legurulhat, lecsúszhat, de például megpróbálhatjuk elfordítani egy az alátámasztásra merőleges tengely mentén is. Az esetleges földrengések hatását is megvizsgálták a magyar kollégák, amely alapján világossá vált, hogy a régióban tapasztalható átlagos erejű földrengés biztosan nem lökné le a helyéről a kőtömböt, ám a környéken történelmileg valaha mért legerősebb rengés valószínűleg már igen. Azért csak valószínűleg, mert a rengés nagysága ugyan tudható, de az iránya bizonytalan – magyarázta a tanulmány eredményeit Domokos Gábor.
Hangsúlyozta, hogy a HUN-REN-BME Morfodinamika Kutatócsoport sok geológiai és geofizikai problémával foglalkozott eddig, számos kutatást készített már például a NASA számára, de ennyire gyakorlati, ipari alkalmazás-közeli feladatuk még nem volt. Ez a lehetőség és a rangos díj nagyon komoly elismerés a számukra.
