Biatorbágyon, a Budapesttől húsz kilométerre nyugatra fekvő kisvárosban mindennapos látvány a Kínából érkező elektromos járműveké. Ez a város ad otthont a NIO Energy első, Kínán kívüli gyárának, valamint gyártási, kutatási és fejlesztési központjának Európában. A NIO nincs egyedül; más kínai új energiás autóipari cégek, mint a BYD és a CATL is beruháztak Magyarországon, hatékonyan „feltöltve” a magyar gazdaságot új energiával.
Az elektromos járművek csak egy pillanatkép a Kína és Magyarország közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok jelenlegi helyzetéből. 2023-ban Kína közvetlen befektetései Magyarországon elérték a 7,6 milliárd eurót, amely az országba irányuló, összes közvetlen külföldi befektetés 58 százalékát tette ki, és több mint tízezer munkahelyet teremtett. Magyarország több éve Kína vezető befektetési célpontja Közép- és Kelet-Európában.
Ez azonban új kérdést vet fel: mérget vagy csodaszert jelentenek Magyarországnak a kínai befektetések?
A kínai–magyar kapcsolatok elemzése nem választható el a Kína–EU-kapcsolatok tágabb kontextusától. Az EU háromoldalú álláspontja, hogy egyszerre tekint „partnerként, versenytársként és rendszerbeli riválisként” Kínára, egy megosztott és ellentmondásos álláspontot tükröz, amely nem tűnik tipikus viselkedésnek a berlini, párizsi és brüsszeli politikai elit körében. A rendszerszintű változások nélküli Kína fejlődésében csalódott és a felemelkedése miatti nyugtalanságnak köszönhetően a Kínával kapcsolatos európai attitűdöket továbbra is az irracionalitás jellemzi, amely a múltbeli „sárga veszedelem” ijedtségeire és a német történelem szélsőséges időszakaira emlékeztet, amely többszörösen csapást hozott Európára és bolygónkra.
A büszke európai politikai elit a hagyományos európai értékek védelmezőjének tartja magát, és aggódik amiatt, hogy Kína gazdasági erejével megpróbálhatja megváltoztatni az európai rendszereket. Ez azonban szükségtelen; a kínaiaknál – ellentétben a szovjetekkel vagy az amerikaiakkal –, nincs hagyománya a hittérítésnek vagy a kulturális gyarmatosításnak. Pragmatikus hozzáállás jellemzi őket, mindenki számára előnyös együttműködésre törekszenek, akár európaiakkal, akár amerikaiakkal, és nem törődnek azzal, hogy a tisztelet tárgya egy feszület vagy egy Buddha-szobor.
Európa reakciói ellentmondásosak a keletről beáramló „forró pénz” kapcsán: részesülni szeretne Kína megfizethető áruiból és befektetéseiből, miközben hangsúlyozza, hogy csökkenteni kell a Kínától való, túlzott gazdasági függőséget. Ez bizonytalansághoz vezetett az európai politikusok körében, amely számos területre kiterjed, a gazdaságitól a digitális biztonságig, korlátozva a kereskedelmi és technológiai együttműködés lehetőségeit, amely különösen nyilvánvaló az 5G-ről és a kínai elektromos járművekről folyó vitákban.
Érthető, hogy Brüsszel nem hajlandó vazallus állama lenni sem Pekingnek, sem Washingtonnak. Ahogy a transzatlanti kapcsolatokba vetett bizalom alábbhagy, Európa realizálta, hogy nemcsak az Egyesült Államok és a NATO korlátozza a biztonságot, hanem akár arra is kényszeríthetik, hogy támogassa az amerikai hegemónia fenntartásáért folytatott, téves harcot. Az európai lakosságot nagy aggodalommal eltöltő éghajlati kérdésekben az Egyesült Államok már egyszer elárulta a bizalmukat. Ráadásul az ideológiai különbségek miatt az európai politikai elit nem bízhat Kínában, amely ellentmondásos országfelfogást eredményez ezen elitek körében.
Tehát hogyan kell meghatározni a Kína–Magyarország- és a Kína–EU-kapcsolatokat? Az azonnali problémákon túlmenően kell megközelíteni, és a hosszú távú kilátásokra kell összpontosítani. Az azonnali aggodalmak közé tartoznak a termelésünkkel, életmódunkkal és gondolkodásunkkal kapcsolatos kihívások, a hosszú távú kilátások pedig azt jelentik, hogy túllépünk a geopolitikai játszmákon és a nagyhatalmak közötti konfrontációkon, és az emberiség jövőjére összpontosítunk. Az elnöki látogatás olyan lehetőséget kínál, amelyet nem szabad kihagyni. Magyarország számára ez a Kínával való együttműködés elmélyítését jelenti az Út és övezet kezdeményezés révén, amely zökkenőmentesen illeszkedik a keleti nyitás politikájába.
Annak ellenére, hogy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke „rendszerbeli riválisként” emlegette Kínát, a tőkeáramlás valósága más történetet mesél el. Az elmúlt húsz évben a Kína és az EU közötti kereskedelem csaknem kilencszeresére nőtt. Mindketten egymás második legnagyobb kereskedelmi partnerei, naponta körülbelül 2,3 milliárd dollár értékben kereskednek árukkal, amely mindkét oldalon az emberek javát szolgálja. A China–Europe Railway Express 25 európai országot és 219 várost köt össze, megkönnyítve a kereskedelmet a magyar tokaji bortól Kelet-Ázsián át egészen a magyar otthonokba eljutó, kínai kisgépekig.
A gazdasági tényezőkön túl Kínának és Európának közös érdekei vannak a mindenki számára előnyös együttműködés fenntartásában, a kereskedelmi és befektetési partnerségek előmozdításában, valamint az olyan globális kihívások kezelésében, mint az éghajlatváltozás, a közegészségügyi válságok és a környezetvédelem. Kína modernizációs jövőképét, beleértve az alacsony szén-dioxid-kibocsátású életmódot és a zöldgazdaságot, nemcsak Európa ihlette, hanem összhangban van a világ jövőjével kapcsolatos, európai törekvésekkel is. Kína számára az EU döntő partner, és ebben a történelmi lehetőségből Magyarországot biztosan nem hagyhatják ki. Olyan ez, mint a Rubik-kocka, amely káosszal indul, de megfelelő erőfeszítéssel végül eléri harmóniát.
A szerző pakisztáni újságíró
Fordította: Brém-Nagy Márton
Chinese new energy vehicles power Hungary’s economy
In Biatorbágy, a small town 20 kilometers west of Budapest, electric vehicles from China are a common sight. This town hosts NIO Energy’s first factory outside China and its manufacturing and research and development hub in Europe. NIO is not alone; other Chinese new energy automotive companies like BYD and CATL have also invested in Hungary, effectively “charging” the Hungarian economy with new energy.
Electric vehicles are just a snapshot of the current state of economic and trade relations between China and Hungary. In 2023, China’s direct investments in Hungary reached 7.6 billion euros, accounting for 58% of total foreign direct investment in the country, creating over ten thousand jobs. Hungary has been China’s top investment destination in Central and Eastern Europe for several years.
However, this raises a new question: Are China’s investments a poison or a panacea for Hungary?
The analysis of China-Hungary relations cannot be divorced from the broader context of China-EU relations. The EU’s tripartite stance on China as a „partner, competitor, and systemic rival” reflects a split and contradictory positioning that seems uncharacteristic of the political elites in Berlin, Paris, and Brussels. Disappointed by China’s development without systemic changes and feeling uneasy about its rise, European attitudes towards China might continue to be marked by irrationality, reminiscent of past „Yellow Peril” scares and extreme periods in German history, which has repeatedly brought calamity to Europe and the globe.
Proud European political elites consider themselves defenders of traditional European values and worry that China might try to change European systems through economic strength. However, this is unnecessary; the Chinese, unlike the Soviets or Americans, have no tradition of proselytizing or a history of cultural colonization. They are pragmatic collaborators seeking win-win cooperation, whether with Europeans or Americans, indifferent to whether the object of veneration is a crucifix or a Buddha statue.
Europe is conflicted about the influx of “hot money” from the East: benefiting from China’s affordable goods and investments while emphasizing the need to reduce economic over-dependence on China. This has led to insecurity among European politicians, which extends to various fields, from economic to digital security, limiting the scope for trade and technological cooperation, particularly evident in the debates over 5G and Chinese electric vehicles.
Understandably, Brussels is unwilling to be a vassal state to either Beijing or Washington. As trust in transatlantic relations wanes, Europe has realized it is not only constrained by the US and NATO in terms of security but may even be coerced into supporting the erroneous struggle to maintain American hegemony. On climate issues, which are of great concern to Europeans, the US has already betrayed their trust once. Additionally, due to ideological differences, European political elites cannot trust China, resulting in a conflicted perception of the country among these elites.
So, how should China-Hungary and China-EU relations be defined? It should be approached beyond immediate concerns and focus on the long-term prospects. Immediate concerns include challenges to our production, lifestyles, and ways of thinking, and long-term prospects signifies transcending geopolitical games and confrontations between major powers, and focusing on humanity’s future. Today presents an opportunity that should not be missed. For Hungary, this is about deepening collaboration with China through the Belt and Road Initiative, which aligns seamlessly with its “Opening to the East” policy.
Despite EU Commission President Ursula von der Leyen referring to China as a “systemic rival,” the reality of capital flows tells a different story. In the past 20 years, China-EU trade has increased nearly ninefold. Both are each other’s second-largest trading partners, with about $2.3 billion worth of goods traded daily, benefiting the people on both sides. The China-Europe Railway Express connects 25 European countries and 219 cities, facilitating trade that ranges from Hungarian Tokaji wine to East Asia to small Chinese appliances reaching Hungarian homes.
Beyond economic factors, both China and Europe share common interests in maintaining win-win cooperation, advancing trade and investment partnerships, and addressing global challenges like climate change, public health crises, and environmental protection. China’s future vision of modernization, including low-carbon living and a green economy, is not only inspired by Europe but also aligns with European aspirations for the world’s future. For China, EU is a crucial partner, and in this historic opportunity, Hungary certainly cannot afford to miss out. This is just like Ernő Rubik’s Cube, which starts with chaos but, through effort, achieves harmony.
