A felfedezés Zamárdi-Kútvölgyi-dűlőben történt, és a helyi tudósok és a Stockholmi Egyetem képviselője is befejezte az ennek szentelt vizsgálat legújabb fejezetét.
A kutatócsoport tagjai azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy választ kapjanak arra a kérdésre, hogy ki és milyen célból helyezte el az állatokat a feltárt gödörben. Már maga a maradványok elrendezése is érdekesnek tűnik, hiszen a legalsó részen egy hiúz csontjai voltak, míg felettük négy kutya csontvázát fedezték fel.
Az eurázsiai hiúz ma is megtalálható az öreg kontinensen, de a múltban a faj populációja egyértelműen nagyobb volt. Ennek ellenére az ilyen régi maradványok, és különösen a kutyák csontjai alá szándékosan elhelyezettek nagy érdeklődésre tartanak számot. Ilyen felfedezés egyszerűen nem történt eddig.
A római korból származó temetkezést egy körülbelül 140 centiméter mély gödörben rendezték el. A felszínhez közelebb négy kutya (köztük két szuka) maradványait azonosították. Alattuk egy körülbelül 40 centiméteres földréteg volt, amely alá viszont valaki egy döglött hiúzt helyezett.
Mi történhetett akkor? A legprózaibb magyarázat szerint a régészek azt javasolták, hogy a kutyák és a hiúz harcolhattak egymással, de ennek az összecsapásnak nem volt győztese, mivel az összes állat elpusztult. Ezért egy helyen temették el őket, így jött létre egy ilyen tömegsír.
A kettes számú forgatókönyv viszont arra utal, hogy valamilyen rituáléról volt szó. A sírba helyezett állatok kiválasztása alátámaszthatná ezt az elképzelést, de van egy probléma: az ásatás résztvevői nem találtak szimbolikus jelentéssel bíró tárgyakat. Ez megkérdőjelezi a rituális jellegű temetés hipotézisét. Emberi maradványokat sem találtak, így nem valószínű, hogy az emberek mellé temetett állatok áldozatként szolgáltak volna.
