Egy 2020-ban megjelent, 18 európai ország adatait elemző tanulmány becslése szerint az elhízás gyakorisága növekvő tendenciát mutat: 2037-ben éri majd el a csúcsát, a 2016-os átlagos 25 százalékról 31 százalékra növekedhet.
Az elhízás járványszerű terjedése világszerte az egyik legsúlyosabb, gyerekeket és felnőtteket egyaránt veszélyeztető egészségügyi probléma, melynek mértéke az Egészségügyi Világszervezet előrejelzése szerint a következő évtizedekben tovább fog növekedni.
Az elhízás és a túlsúly összetett probléma. A vizsgálatok szerint a túlsúly hátterében az öröklött genetikai adottságok, a hormonális tényezők, valamilyen szerv működési zavara vagy a lassú anyagcsere mindössze 10-15 százalékban játszanak szerepet; kialakulásuk sokkal inkább – 85-90 százalékban – a rossz környezeti mintákra és étkezési szokásokra, valamint lelki problémákra vezethetők vissza.
Súlygyarapodást okozhat a pajzsmirigy-alulműködés, a kóros inzulintermelés, a leptinrezisztencia és a túlműködő vese.
Az elhízás hátterében lelki tényezők is állhatnak. Ilyen lehet a gyermekkori viselkedésminták visszatükrözése (pl. a tányérba kiszedett ételt meg kell enni), a szülői kondicionálás (pl. a gyermeket a szülők mindig etetéssel nyugtatták meg, akkor is, ha a gyermeknek más problémája volt, így a gyermek a későbbiekben a megnyugvást mindig az evéstől várja), a bizonytalanság önmagunkkal szemben, a bizalmatlanság a külvilággal szemben, a frusztráció, csalódottság, bánat, szorongás, félelmek, a magányosság, vágyakozás több szeretetre, törődésre, bensőségesebb kapcsolatokra, túlzott konfliktuskerülés, önérvényesítési és kommunikációs nehézségek, érzelmek kifejezésének zavara, erős megfelelési vágy, alacsony megküzdési képesség, önértékelési zavarok (alacsony önértékelés, értéktelenség érzése) vagy a kognitív torzítások (helyzetek nem megfelelő értékelése, ami negatív irányba befolyásolja a reakciót).
A túlsúlyosakra gyakran jellemző az is, hogy sérelmeiket lenyelik, konfliktushelyzetben inkább engednek a békesség kedvéért, illetve attól félnek, hogy elveszítik mások szeretetét, ha kimutatják negatív érzelmeiket.
Az elhízott vagy túlsúlyos embereknél előfordulhat falászavar is, amikor valaki sokkal gyakrabban és sokkal többet eszik rövid idő alatt, mint mások, és ebben az sem tartja vissza, ha már úgy érzi, hogy jóllakott. Előfordul az is, hogy egy-egy falási roham végére a rosszullét tesz pontot. A falászavart általában negatív érzelmek, mint a harag, a feszültség, a depresszió, vagy a frusztráltság váltja ki.
A túlsúlyosok esetében az elsődleges feladat a testi egészség visszanyerésének elősegítése fogyással, rendszeres testmozgással, az életmód és az étkezési szokások átalakításával. A tartós és eredményes fogyáshoz fontos megváltoztatni a berögzült gondolkodási mintákat, megérteni a súlyfelesleg hátterében álló lelki okokat, melyek teljesen egyediek, ezért általános érvényű megoldások sincsenek. Mindehhez sok idő, munka és türelem szükséges.
A testsúly és a lelki egyensúly szoros összefüggésben áll egymással. Kutatási eredmények azt igazolják, hogy azok az emberek, akik drasztikus beavatkozással szabadultak meg a túlsúlytól, és nem részesültek pszichológiai tanácsadásban, azok később depressziósok lettek, mert nem tudtak mit kezdeni az új külsejükkel.
A fogyás egyúttal önismereti út is: megváltozhat a családban, a baráti körben elfoglalt szerep, olyan kihívásokkal kell szembenézni, amelyekkel korábban vagy nem kellett, vagy az evés jelentette a megoldást. A fogyás okozta lelki változásokkal nehéz egyedül megbirkózni, ezért célszerű pszichológushoz, terapeutához fordulni, akik segíteni tudnak az egészségtelen szokások megváltoztatásában, a lelki megerősítésben.
A pszichoterápiás kezelés lehet egyéni vagy kiscsoportos, illetve ezek kombinációja. A terápia célja az énerő növelése, a negatív önértékelés feloldása, az emberi kapcsolatok javítása, a testképzavarok korrekciója, a jobb stressztűrő- és megküzdőképesség kialakítása, illetve falászavar esetén a kiváltó okok azonosítása és később ezek elkerülése.
