LMA
2023. december 6. szerda. 16:48
Láthatatlan, de mégis jól hallható terrorfenyegetéssel néz szembe Európa és Izrael. A szóban forgó veszélyt semmiféle néven nevezhető törvénnyel nem lehet kizárni, ugyanis ahol keletkezik (ha tetszik: előállítják), oda nem ér el a Nyugat keze. Ez a rövidhullámú műsorszórás, amit az átlagember szinte már nem is ismer – de az illegális bevándorlók kibocsátó országaiban még mindig teljesen bevett – s épp ezért itt, Európában is mérvadó és népszerű.
A rádió a ma emberének javarészt a gépkocsiban szóló URH műsorszóró sávot jelenti – míg a régi világot a nagymama Sokol készüléke képviseli, ahol recsegve-ropogva tudta az ember venni a Kossuthot. Nagyon minimális fizikával kifejezve az URH tulajdonsága, hogy az adóállomás helyétől nézve fény módjára nyílegyenesen terjed a térben – míg az RH-sávok követik a Föld görbületét. Ennek nyomán állhat elő az a helyzet, hogy a budapesti Klasszik már nem detektálható Bicskénél – ezzel szemben késő este hazánk bármely pontján képessé válhatunk a Kínai Nemzetközi Rádió Peking mellől kibocsátott jeleinek detektálására.
Európában szigorú törvények szabályozzák azt, hogy ki ülhet a mikrofon elé s ott mit mondhat. Afrikában, a Közel-Keleten, de különösen a szélsőséges muszlim államokban/térségekben ez kevéssé vagy semmit sem számít. E tájékokon folyton szem előtt tartják, hogy az Európába került illegális bevándorlók miféle „remek” gyúanyagot jelentenek a szélsőséges propagandistáknak, ideológiáknak.
A különböző titkosszolgálatok – így egyebek mellett a mieink is – rendszeresen küldenek figyelmeztetést a politikusoknak e láthatatlan terrorfenyegetésről. S hogy ez mennyire nem mellékes, elegendő csak belehallgatni a műsorsávokba, ahol gyakorta egy-egy ismert – vagy éppen feltörekvő – imám buzdítja a zsidók és keresztények kiirtására, az iszlám dzsihádra távoli híveit. Az ilyen adásokban a nyugati értékek gyehennára való tulajdonságok, melyeket mielőbb el kell söpörni a Föld színéről.
Valójában ez adja meg azokra a(z Európából tekintve értelmetlennek látszó) kérdésekre a feleletet, hogy egyes, ultraszegény államok miért ölnek jelentős állami erőforrásokat és energiát a rövidhullámú rendszereik fenntartására. Egy-egy telephely és berendezés üzemszerű karbantartása ugyanis még a gazdag Egyesült Államokban vagy Kínában sem két fillér, s akkor még szót sem ejtettünk a villanyszámláról. Egy, a terroristák számára hasznot hajtó adóállomás ugyanis óránként simán elfogyaszt kétszáz-háromszáz kilowattot – azaz egy szerényen éldegélő kisebb magyar család négy-öt napos adagját.
Természetesen kivételek itt is akadnak, melyek erősítik a szabályt: a rendkívül keskeny Gázai övezetben nem kell messzire elszórni a terror magvait, ott megteszi az URH is – ám ez mondjuk Afrika egyre inkább szélsőségessé váló frankofón zónáiból már nem érne el az egykori gyarmattartó állam „alsó” harmadáig sem.
Az pedig külön keserűség – ha tetszik: szomorú fizikai tény – hogy a gyilkos eszméket ontó rövidhullámú adókat nem lehet kizárni, zavarni. Ez már a Nyugatról szórt Szabad Európa és/vagy az Amerika Hanga esetében sem működött az 1950-es években dúló vad kommunizmus idején – pedig a keleti blokk tagjai egytől-egyig lelkesen, anyagiakat, embereket és technikát nem kímélve próbálkoztak ezzel a képtelenséggel.
A helyzet korántsem nevezhető rózsásnak. Különösen azért, mert a ma átlagembere már eleve nem is igazán érti, mitől lenne veszélyes, ha valamely „bevándorló” naphosszat egy-egy arabul szóló rövidhullámú műsorszórót hallgat. Eleve a nyelvet sem érti, pedig ha felfogná az adás értelmét, menten másként gondolkodna a látványról.
