Az apró műanyag-szennyeződések, az úgynevezett mikroműanyagok gyakorlatilag mindenhol jelen vannak, evéssel, ivással, sőt légzéssel is képesek bejutni a szervezetbe. Egyes becslések szerint egy átlagember hetente egy hitelkártyányi műanyagot lélegzik be, azt azonban nem tudni, hogy a szennyezés miként hat az egészségre.
Modelljük egy 2023-as úttörő kísérletre épül, amely arra irányult, hogy azonosítsák azokat a forró pontokat, ahol a mikro- és nanoműanyagok összegyűlhetnek a légutainkban.
A korábbi vizsgálat főként a felső légútra összpontosított, az újabb elemzésben viszont egészen a hörgőfákig jutottak. Három különböző légzési sebességet – lassú, közepes és gyors –, valamint három különböző méretű műanyagdarabot – nagyméretű mikroműanyag, mikroműanyag és nanoműanyag – modelleztek.
Az eredmények alapján a rendszerben a gravitáció és a légáramlás alakítja a szennyeződések mozgását. Normál légzési sebesség mellett a levegőben lévő mikroműanyagok az orrüreg felületének felét boríthatják be. Lassabb légzésnél a közepes méretű szennyezőanyagok nagyrészt a felső légutakban rakódnak le, ideértve az orrüreget és a gégét. Eközben a kisebb, porszerű részecskék egyenletesebben oszlanak el a felső és alsó légutakban.
Xinlei Huang, a Sydney-i Műszaki Egyetem munkatársa és kollégái szerint nagyobb mikroműanyagok a felső légutakban való gyors lerakódásra mutatnak tendenciát, míg a kisebb nanoszennyeződések inkább szöknek el vagy jutnak mélyebbre.
Az eredmények alátámasztják a korábbi tanulmányokat, amelyek alapján minél kisebb a műanyagdarab, annál valószínűbb, hogy mélyebbre hatol a tüdőbe, esetleg beszivárog az alveoláris zsákokba, ahol a létfontosságú gázcsere zajlik.
Egyes bizonyítékok alapján a parányi műanyagok képesek gyulladást, stresszt, tüdőszöveti károsodást vagy működési zavarokat okozni a légutakban. A mikroműanyagok pontos egészségi hatásaival kapcsolatban ugyanakkor egyelőre nem tudnak biztosat mondani a kutatók.
