Nagyon kiverte a biztosítékot a La Repubblicánál, hogy Giorgia Meloni kormánya nem írta alá az EU Tanácsának belga elnöksége által kibocsátott uniós nyilatkozatot az európai politika LMBTQ-barátabbá tételéről. (Ezt egyébként Kelet-Európa szinte zárt egységként nem tette meg, Észtországon és Lengyelországon kívül minden 2004-ben vagy azután csatlakozott tagállam elutasította.) Ezért print kiadásukban kétszer, illetve hírportáljukon is nekimentek Meloni miniszterelnöknek – írja a Mandiner.hu.
Az online La Repubblicában Michela Marzano azt írja: míg Sergio Mattarella elnök emlékeztette az olaszokat a homo-, bi- és transzfóbia elleni nemzetközi napon, hogy „a másság el nem fogadása a demokrácia mélységes megsértése”, addig az ennek kapcsán szervezett konferencián egyetlen kormányzati tisztviselő sem volt jelen, csak egy bürokrata, aki mindenre nemet mondott. Nemet az LMBTQ-emberek jogainak védelmére szolgáló konkrét intézkedésekre, a prevencióra, a jogalkotási hiátusok befoltozására, illetve az egynemű szülők gyermekeinek védelmére is. „Nem, köszönöm! Mint Magyarország, Románia és Bulgária. Nem, köszönöm! Ellentétben az EU összes többi nagy tagállamával” – riogat az újságíró.
Felhánytorgatja azt is, hogy a hivatalnoki „nem” mögött nyilvánvalóan Eugenia Roccella esélyegyenlőségi miniszter döntése van, meg „a tűrhetetlen blabla arról, hogy »a genderből elég volt már«”.
S azon is kesereg, hogy Olaszország ma az EU egyetlen olyan alapító tagja, ahol nincs „gyűlöletbűncselekmények elleni törvény”, hogy Olaszország „nem védi meg az LMBTQ-embereket, és B kategóriás gyermekekként kezeli az egynemű szülők gyermekeit”.
„Olaszország nagyon sok mindent deklarál, de a tények szintjén kérlelhetetlenül az orbáni illiberális modellhez igazodik” – jut el a lényeghez Marzano, aki sorait a Szentírás idézésével zárta: „Még azt is láttam a nap alatt, hogy a törvény helyén törvénytelenség van, az igazság helyén pedig gonoszság” – írva vagyon a Prédikátor könyvében.
A print La Repubblicában a Meloni-beleszállás megtisztelő feladata Gabriella Ceraminak jutott, aki azt írja: ahogy Bulgária, ahogy Románia, úgy Olaszország is elfogadta az anti-LMBTQ-modellt”, s ezzel a nagy országok között egyedül „feküdt keresztbe a kontinens többi része álláspontjának”. Erre a döntésre szerinte azért volt szükség, mert Meloninak meg kell erősítenie jobboldali szavazóbázisát „azzal, hogy Magyarországgal szavaz”. Dicséri viszont a balközép Demokrata Pártot, akik hangosan elítélték Meloni döntését, és újfajta, „harcias klímát” honosítottak meg a kampányban: annak klímáját, hogy „Mi vagyunk Európa, Meloni pedig az Orbán.”
