Ha valaki olvassa a szlovák miniszterelnök életét majdnem kioltó merénylettel kapcsolatos kommenteket a közösségi médiában, akkor nem csoda, hogy az a bizonyos Márai-vers jut eszébe, amelynek az a címe, hogy Olyan világ jön. A józan ember minden szavával egyetért, csak egy igényel egy hajszálnyi korrekciót. Az a világ nem jön, az a világ már itt is van.
„Olyan világ jön, / amikor mindenki gyanús, aki szép. / És aki tehetséges. / És akinek jelleme van… // A szépség inzultus lesz. / A tehetség provokáció. / És a jellem merénylet!… // Mert most ők jönnek… / A rútak. / A tehetségtelenek. / A jellemtelenek. // És leöntik vitriollal a szépet. / Bemázolják szurokkal és rágalommal a tehetséget. / Szíven döfik azt, akinek jelleme van.”
Igen, Robert Ficónak jelleme volt. Orbán Viktoron kívül ő volt az másik európai politikus, aki pontosan tudta, hogy a választók bizalmát meg kell szolgálni. Azt kell képviselni, ami az érdekük. A békét. S nem a háborút, amelyet Brüsszel és Amerika akar foggal–körömmel ráerőltetni az Európai Unióra, így ránk is.
Soros György több nyilatkozata is utal arra, hogy kelet-európaiakat küldene inkább a halálba, mint hogy amerikai vagy nyugat-európai katonák haljanak meg a fronton. A milliárdos spekuláns az ukrajnai háborúval kapcsolatban is több kijelentést tett. Így például Soros 1993. november 1-jén arról beszélt, hogy egy háború esetén a kelet-európai élőerő csökkentené a NATO-országok számára a hullazsákok kockázatát.
Erre a vérlázító kijelentésre eddig csak Orbán Viktor mert nemet mondani. Néhány hónappal korábbi megválasztása óta pedig Robert Fico kezdett beleerősödni ebbe a pozícióba. Ez sokat jelentett Orbán Viktornak, mert így már nemcsak ő egyedül állt a vártán, hanem új szövetségesével együtt ketten. Egészen a merénylet napjáig, amikor egy szélsőbaloldali szlovák férfi közelről többször rálőtt, mert nem értett egyet a politikájával.
Demokráciában a lőfegyver nem szövetségese a politikának. Talán ez a Cintula nevű szörnyeteg is tisztában volt ezzel, ezért keresett rövid távú, véres megoldást. Jönnek a jellemtelenek, a rútak, a tehetségtelenek, bemázolják szurokkal és rágalommal a tehetséget, szíven döfik azt, akinek jelleme van. Esetünkben nem döfik, hanem lövik. Egy követ fújva Sorossal, aki a kelet-európai élőerővel – undorító finomkodás – csökkentené a NATO-országok számára a hullazsákok kockázatát.
Az undorító gondolatokból azonban nem fogyunk ki.
A Facebookon már nem is kertelnek. Még Orbán Viktor közösségi oldalán is megjelentek gyűlöletkeltő kommentek. „Sajnos itthon nincsenek ilyen bátor emberek, pedig hősként ünnepelnénk”, így az egyik jellemtelen. A másik egyenesen ezt mondja: „Kár, hogy nem te lábadozol majd ilyenből.”
A rútak pedig ezt írják: „Na ebben is előrébb jár Szlovákia”, a másik: „A szlovákok már nemcsak GDP-ben, de ebben is leelőztek minket. Szídjuk a Románokat, meg a Szlovákokat, sok ultra mélymagyarkodiuk folyamat, aztán ennyire egyik sem tökös, hogy ilyet csináljon (sic).” A harmadik pedig így mocskol: „Ezt a bátor ember szeretettel várjuk Magyarországon is. Nagy segítség lenne a magyar családoknak (sic).”
Kitanics Márk igazságügyi pszichológus a HírTV-ben úgy kommentálta a dolgot, hogy: „A legfélelmetesebb ebben az, hogy ismerjük az úgynevezett társasfertőzés fogalmát. Az azt jelenti, ha valahol történik egy ilyen, akkor más területen hasonló cselekményekre sarkall más személyeket. Ez – mint egy divathullám – követendő példaként söpör végig a világon. Leginkább öngyilkosságoknál szoktuk ezt tapasztalni. Ha valaki, egy sztár vagy bárki öngyilkos lesz, akkor a követői is többen öngyilkosok lesznek. Ha egy ilyen politikai, erőszakos cselekmény történik, bizony a társasfertőzés veszélye ebben az esetben is fennáll. Nem tartja kizártnak azt sem, hogy más is készül hasonló merényletre, akár nálunk, vagy a szomszédos országokban.”
Azt gondolom, senki nem akarja, hogy elszabaduljon a pokol, hogy Magyarországon is fenyegessen a társasfertőzés veszélye, hogy bárhol, akár nálunk is hasonló merényletek történjenek. Egyféleképpen védekezhetünk ellene, ha június 9-én azokra szavazunk, akik a békét akarják, s még véletlenül sem a háborút. Juraj Cintula is háborúpárti volt.
A szerző újságíró
