Ragadozó állat, aki megtisztítja az apró betolakodóktól a házak környékét. Minden így kezdődött, aztán a macskák átvették a hatalmat az egyiptomiak felett.
Mint napjainkban, az uralkodók az ókorban is irányították a divatot és a szokásokat. Nagy szerepük van abban, hogy a macskák ennyire tisztelt állatok lettek.
Az egyiptomi királyi osztály tagjai aranyba öltöztették macskáikat, és hagyták, hogy a tányérjukból egyenek. Bár az alsóbb osztályok tagjai nem voltak abban a helyzetben, hogy macskáikat nemesfémbe öltöztessék, ők is készítettek és viseltek macskamintás ékszereket.
És bár a macskák a fáraók kedvencei voltak, néhány tulajdonságuk egyes dinasztikus korszakokban fontosabb volt, mint máskor. „Bastet – Ré és Ízisz istenek lánya – először vad oroszlánlányként, később azonban házimacskaként ábrázolták: kötelességtudó anyaként, több kiscicával, és a család védelmezőjeként.
Amellett, hogy az ókori egyiptomiak nagyra értékelték a rágcsálók, kígyók és más kártevők távol tartását az otthonuktól, megértették, hogy a macskák minden méretben okosak, gyorsak és erősek.
Az ókori egyiptomiak macskáik iránti odaadása azonban messze túlmutatott a háziállat-tulajdonosok meleg szeretetén. Az évezredek során a macskák Egyiptomban hasznos falusi ragadozókból az istenek fizikai megtestesítőivé és az isteni védelem jelképeivé váltak.
A Bastet-kultusz népszerűségének csúcsán, amely az i. e. II. században terjedt el, a macska akár véletlenszerű megöléséért halálbüntetés járt. A macskákat ábrázoló bűbájokat és amuletteket pedig férfiak és nők egyaránt viseltek, hogy megvédjék az otthont, és szerencsét hozzanak a szülés során.
A modern régészek számára a legfigyelemreméltóbb a mumifikálódott macskák száma, amelyeket Egyiptom-szerte találtak a temetkezési helyeken.
A mumifikálódott macskákat zarándokoknak adták el, akik elmentek Bastet istennő templomába, hogy visszaadják energiája egy részét.
Azért maradt fenn ennyi macskamúmia az évszázadok során, mert az ókori Egyiptomban tilos lett volna elpusztítani őket, mivel Bastet esszenciáját hordozták. Így kerültek elrejtve a már meglévő sírkamrákba és másodlagos katakombákba.
Más macskákat kétségtelenül megöltek és mumifikáltak, hogy elkísérjék gazdáikat a túlvilágra. És még több volt a templomi macskák és cicák száma, amelyeket a templomi szertartásokhoz áldoztak fel és mumifikáltak.
Az egyiptomiak macskák iránti tiszteletéről a legtöbb információnk azonban az i. e. IV. században írt ókori görög történész, Hérodotosz révén tudunk.
Hérodotosz szerint például az egyiptomi családok leborotválták a szemöldöküket, ha a házimacskájuk természetes halállal halt meg, és leborotválták az összes testszőrzetüket, ha a kutyájuk pusztult el. Ha egy egyiptomi ház kigyulladt, Hérodotosz beszámolója szerint a férfiak nem próbáltak meg küzdeni a tűzzel, hanem minden figyelmüket a macskák megmentésére összpontosították, és megakadályozták, hogy azok visszaugorjanak a lángok közé.
Hérodotosztól tudjuk azt a történetet is, amely szerint a perzsák Kr. e. 525-ben megszállták Egyiptomot, amikor II. Kambüszész perzsa király az egyiptomiak macskaszeretetét fordította ellenük a csatában. Hérodotosz azt írja, hogy II. Kambüszész macskák képeit festette katonái pajzsára, és egy nagy csapat macskát és más háziállatokat hajtott serege elé. Az egyiptomiak, akik annyira féltek az állatok megölésétől és Bastet istennő megsértésétől, megadták magukat.
Az ókori Egyiptomban a macskáknak egy másfajta hatalmat is tulajdonítottak: a termékenységet. Gyakran ábrázolják őket női székek alatt ülve, amely a nőkkel, és talán tágabb értelemben véve a termékenységgel való kapcsolatra utal. Ez az asszociáció abból a tényből eredhet, hogy a macskáknak egy alomban több kölyke is születik.
