Mivel ezek a sók nehezen oldódnak, az ilyen víz rövid távú használatakor semmi rossz nem történik – gyakorlatilag nem jutnak be a szervezetbe. A vízforralóból származó víz rendszeres, hosszú távú használata esetén azonban a vízkővel szennyezett víz túlzott mennyisége, főként a kalcium, bejut a gyomor-bélrendszerbe, felszívódik, és már nem is olyan ártalmatlan – mondta Oksana Mikhaleva endokrinológus, táplálkozási szakértő.
„A felesleges kalcium a véráramba kerül, és a szervezet úgy próbál megszabadulni tőle, hogy a vesén keresztül a vizelettel kiválasztja. Ez a folyamat mikrolitok („homok”), majd kövek kialakulásához vezethet. Még ha nem is alakulnak ki kövek, a veseműködés fokozatosan és visszafordíthatatlanul károsodik, amely krónikus vesebetegséghez vezethet” – magyarázta az orvos.
Ezenkívül az erek is károsodhatnak, különösen az idősebb (ötven év feletti) embereknél. A bennük lévő kalcium lerakódhat az erek falában, amely törékenyebbé teszi azokat, és megzavarja a belső felszínt, amely kedvez a koleszterin gyorsabb lerakódásának és az ateroszklerotikus plakkok kialakulásának.
„Különösen nagy a kockázata ezeknek a szövődményeknek azoknál az embereknél, akik D-vitamin-hiányosak. Ebben az esetben a kalcium közvetlenül a vesékbe kerül. Normális D-vitamin-állapotban a kalcium kisebb mennyiségben ürül a vizelettel, mivel a D-vitamin elősegíti a kalcium visszaszívódását és a kalcium lerakódását nem a vesékben és az erekben, hanem a csontokban” – tette hozzá a szakértő.
A vízkövesedés folyamataa vízlágyítás különböző módszereivel megelőzhető – összegezte Mikhaleva.
