Nem biztos, hogy a politikusi pályával kacérkodó Nagy Ervin Jászai Mari-díjas színész nem bosszúból állt Magyar Péter mellé, nem azért vállal mindenféle, akár kisegítő szerepeket a politikai rendezvények megszervezésében, mert mellőzöttnek érzi magát. Szerinte tehetségéhez képest sokkal több lehetőséghez kellene jutnia. Így hát lehet, hogy ezért szegődött el Magyar Péter mellé, hogy a kormány- és ellenzékbuktató szándékainak minél nagyobb legyen a hangereje
Mindezt a Magyar Narancsban megjelent interjúból lehet kihüvelyezni. Elmondta, amikor Magyar első Partizán-interjúját látta, kiderült számára, hogy az ő értékrendje megfelel az elképzeléseinek. Azt érezte, hogy „Öcsém, ha megkeresel, én megyek.” És megkereste.
Ennek persze a politikai érdeklődésű emberek közül nem mindenki örül. A szövegből ugyanis kiderült: „Értékrendileg én valószínűleg balos világból jövök, mert a színház mindig a gyengék oldalán fog állni, a rendpártiság nem megy ehhez. De közben a filmjeim egy részében olyan férfiideált hozok, ami szerintem a jobboldali embereknek kifejezetten szimpatikus.” Majd lekommunistázta a Fideszt, mondván: „Most látni, hogy kapaszkodnak a székükbe – mint a vén komcsik.” Mondta ezt arra a hazai kommunizmust lebontó Orbánra és pártjára, amelynek ő a kezdet kezdetétől a legnagyobb ellenségére, az SZDSZ-re szavazott.
A színész szerint Magyar Péter támogatása már nem rontott sokat a szakmai helyzetén. Aláhúzta, elmúlt öt évben már eddig is minden olyan munkát elbukott, amire – ahogy fogalmazott – „uradalmi befolyás” volt, ezért indult el a piaci szféra felé. Főleg a Katona József Színház „gyalázásával” indult meg benne az a folyamat, amikor a Gothár-ügy kapcsán „zaklatószínháznak” bélyegezték az intézményt.
Így mondta: „Akkor Kocsis Mátét leseggnyalóztam, ami talán stílusában megkérdőjelezhető, igazságtartalmában azonban nem.”
Nem árt rápillantani a minősíthetetlen kijelentés hátterére. Ugye, a Gothár-ügyről van szó, aminek következtében nagy nehezen eljutottak oda, hogy a rendezőt kitiltották a színházból, be sem léphet a területére. Akkor már a Karácsony vezette Fővárosi Önkormányzat volt a fenntartó. Gy. Németh Erzsébet akkori főpolgármester helyettes kijelentette: „A fővárosi vezetés nagyon határozott és kemény álláspontja, hogy Máté Gábor a Katona József Színház igazgatója marad.”
Sokan emlékeznek a gyalázatos történetre. A sajtóban olvasható volt, hogy mit művelt Gothár Péter a Katona Színház falain belül. Mára az sem kérdés, hogy a színház vezetése mindent tudott a történtekről, de a botrány elkerülése érdekében megpróbálták eltussolni az ügyet. Máté Gábor igazgató tizenegy hónapon keresztül hallgatott, mialatt a rendező újra és újra szexuálisan zaklatta az ott dolgozó nőket. Végül aztán Gothár mindent beismert, bocsánatot kért. Karácsony pedig természetesen kiállt az ügyet intellektuális kielégülésként értékelő igazgató, Máté Gábor mellett.
Kocsis Máté kijelentette, „A Gothár-féle zaklatószínházak követelik a pénzt a kormánytól, miközben nem engednek betekintést az ügyeikbe, és akár évekig is eltussolnak bűncselekményeket. Nem vitás, az állam így nem támogathat tovább működést.”
Ezért seggnyalózott Nagy Ervin, amit – mint láttuk – öt év óta sem bánt meg. A június 8-i tüntetésen kulturális témájú beszédében azt tervezi elmondani, hogy szerinte „kulturális igazságtétel kell, ami nem a revánsról szól és arról, hogy »most majd mi jövünk«, hanem az újratervezésről, és az új generációk beemeléséről”.
Feltűnhetne neki, hogy most Vidnyánszky Attila irányításával éppen ez zajlik. Tudjuk, a komcsiknál az újratervezés azt jelenti, hogy visszaállítják a régit. Azt mondja a Biblia a példabeszédekben: „Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság.”
Kedves Nagy Ervin! A magyarok többsége látja a gőgöt, a felfuvalkodottságot, és őszintén kívánja a bukást. A zaklatószínházat ugyanis végképp nem bírja.
A szerző újságíró
