2024. június 3. hétfő. 9:50
Frissítve: 2024. június 3. 9:52
Hát megvolt az oly sokszor hiányolt vita a köztévén. Akár egy futballmeccsen, tíz játékos azon vitatkozott, melyikük rúgja a tizenegyest. És ez a tíz aztán nekirongyolt a tizenegyediknek. Mert a tizenegyedik az ellenfél kapusa volt, akit igyekeztek mindenféle trükkel megtéveszteni, nehogy végül az övé legyen a labda. Mert akié a labda, annak helye van a pályán, a csapatban, bármennyien is játsszák a meccset. És annak a szava sokat ér.
Ez volt a tévévita, a választási előzetes, amelyről azt is mondhatnánk, hogy tíz kontra tízmillió volt a felállás, vagy legalább is odaátról igyekeztek így alakítani az arányokat. Persze, nem tudni, ki, kivel, merre, meddig volt, mindenesetre nem tévedünk nagyot, ha kijelentjük: rengetegen, talán milliók voltak kíváncsiak az új, a feleségét is kihallgató-lehallgató „hangmérnökre”. Bár hamar kitetszett, hogy Magyar Péter is csak a régi, megkopott nótákat fújja. Dalt a jogállamiságról, a korrupcióról, a sajtó- és szólásszabadságról, valamint a bírói függetlenségről. Ez volt a mutatvány, a ki mit tud kötelező része, amelyet természetesen mindenki hibátlanul abszolvált, és ezért Brüsszelben alighanem még vállveregetés vagy kézcsók is járt volna. A szabadon választott viszont kicsit felemásra sikerült, mert volt, aki úgy tett, mintha nem is ájult volna háborúba Európa egy része. Mintha az egész csak puszta handabanda, kitaláció lenne, mint néhány éve a határainkat ostromló migránsseregek, amelyek – a tudós emberek szerint – csak figyelemelterelésnek kellettek Orbánéknak. Úgyhogy a parádés vitából, a kétperces véleménykifejtésekből megtudhattuk, háború van is meg nincs is, kötelező katonai szolgálatot pedig úgy nem vezetnének be, hogy bevezetnének. Jószerivel tízen egy kottából daloltak, fújták az előre megírt Gyurcsány-nótát, miszerint a háborús retorika csak figyelemelterelés, és a Fidesz a háborús félelmek, az abból táplálkozó tömegpszichózis mesterséges felkeltésével kívánja elkerülni, hogy bűneiről, gyenge kormányzati teljesítményéről, jövőre vonatkozó tervei hiányáról legyen szó. Egyébkét is, Orbán a csapatával menjen a… Menjen a másodosztályba!
Mindenesetre furcsa azért, hogy a tizenegy fellépőből, még az újonc hangmérnökből sem hiányzott a járható út irányának, ingatag életünk megváltásának biztos tudata. Ezek tényleg a jövő mérnökei, ezek valóban mindent tudnak. Még azt is, hogy Zelenszkij vagy Putyin hazudik-e, s jószerivel előre látják, mi lesz az amerikai választáson. Jó nekünk, hogy ilyen kis nemzetben ennyi bölcs jövendőmondó, sorslátó kiválóság létezik, éppen ezért nem Brüsszelbe kellene őket beszavaznunk, hanem pénzért mutogatnunk az Európa Nagycirkuszban. Hogy nekünk is legyen hasznunk belőlük. Hadd bámuljon a világ, hogy miközben az egyetlen labdát, a hatalmat próbálják hihetetlen hévvel elragadni, sokat látott veteránként éneklik az Internacionálét.
Gyönyörű lenne, na! De milyen kár, hogy már rég kihallani az énekszóból, hogy bizony hamis a nóta. Botfülű még a sokadik karmester, sőt még az árnyékkarmester is!
A szerző újságíró