Minden kiegyensúlyozott békéhez szükség van felső irányításra, hangsúlyozta eredeti nevén Nemes István, több álnéven publikáló magyar író. Ez a felsőbb irányítás maga a nép, a magyar nép, amely a tizedik Békemeneten talán minden eddiginél nagyobb számban nyilvánította ki, hogy békét akar. A béke olyan hívószó, amely minden normális ember számára megkerülhetetlen alapfogalom. Egy ősz hajú hölgy a baloldali ATV-ben – amely kénytelen volt leadni, mert nem talált egyetlen fanyalgó résztvevőt sem – a világ legtermészetesebb érveit sorakoztatta föl. „A békéért, az unokánk, a gyermekünknek a jólétéért, mert ha nem lesz béke, akkor nem lesz jólét.”
Ez ilyen egyszerű. Mint a pofon. Annak fényében, hogy Ukrajnában, Amerikában és sajnos az Európai Unióban erőteljes háborúpárti hangulat van, hatalmas összegekkel és fegyverarzenál exportjával támogatják a ma már több, mint félmillió ember halálát követelő vérontást, a szomszédos Szlovákiában pedig öt lövéssel majdnem az életét oltották ki a békepárti Robert Fico kormányfőnek, tehát ennek fényében a magyarok békepáti kiállása, több százezer ember látványos kivonulása a béke mellett különösen megható, egyben elgondolkodtató. Hogy lehet ennek az ellenkezőjét támogatni, hogy lehet a halál oldalára állni az élettel szemben?
Azt kell mondjam, a menet minden pillanata fantasztikus volt a Lánchíd melletti gyülekezéstől egészen a megérkezésig. Korábban egymásnak ismeretlen emberek kötöttek új barátságot, a régi barátok a viszontlátás örömével veregették meg egymás hátát. Nekem például a rákosmenti csoportban a szomszédomban egy 82 éves asztalos menetelt, teljes elszántsággal. Vagy. Már odafelé a metrón feltűnt a nemzeti színű zászlót szorongató Margó, aki – mint később kiderült – a rákosmenti Akadémia telepről jött, és 75 éves létére meg sem fordult a fejében, hogy ne jöjjön el.
Százezrek szívét ugyanez az érzés dobogtatta. A menet tagjai minden pillanatban barátságosak voltak, udvariasak egymással, ha véletlenül valaki csak hozzáért a másikhoz, azonnal bocsánatot kért, s amikor a végén elhagyták a margitszigeti alsórétet, olyan tiszta maradt a gyep, mint mintha nem is lett volna rajta korábban több százezres rendezvény. Megható volt. Valaki mondta is, hogy lám, lám, nálunk van a kultúra.
Fricz Tamás politológus úgy fogalmazott: „A menet, ahogy eddig mindig, idén is rendkívül nyugodt körülmények között zajlott: egy békeszerető, nyugodt emberekből álló összetartó – érzelmi és értékbeli – közösség, erő jelent meg a budapesti belvárosban.
Mindenki érezte a lelkében, amit Orbán Viktor beszédében így foglalt össze: „Minden Fidesz–KDNP-re leadott szavazat kettőt ér. Növeli az európai békepártiak súlyát, és megerősíti a háborúból kimaradó Magyarország döntését. Beszéljünk egyenesen. A Fidesz–KDNP-re leadott szavazat ma életet ment. Csak akkor maradhatunk ki a háborúból, ha a magyar választók megerősítik a kormányt. Más politikai erő ezt nem tudja megcsinálni. Mi pedig a nép nélkül nem tudunk ekkora túlerővel szemben talpon maradni. Csak akkor maradhat ki hazánk a háborúból, ha miénk lesz Európa legnagyobb választási győzelme. Nézzünk szembe a valósággal: ha a baloldal győz, csak idő kérdése, és a háború utolér bennünket.”
Menczer Tamás az RTL kérdésére így fogalmazott: „Meglepett a kérdésével, azt tudom mondani, hogy kit érdekel most Magyar Péter? Engem biztos nem. Nézze meg ennek a tömegnek az erejét, a békepártiak erejét! A magyar emberek ma világosan megmutatják, hogy világosan értik, létfontosságú választás előtt állunk. Világosan értik, hogy a háborúpártiak a gyengéket bedarálják, és világosan üzenik a nemzetközi háborúpártiaknak is, hogy ezt nem hagyják, és Magyar Péternek és a többi háborúpárti baloldalinak is azt, hogy elmegyünk mindannyian június 9-én, és legyőzzük őket.”
Fásy Ádám: „Minden normális magyar embernek fontos, hogy részt vegyen a Békemeneten, hisz békeszerető emberek vagyunk, háborúellenesek vagyunk.”
Pataky Attila: „Ma a háborúról beszélni csak a halált jelenti. A földanyácska pedig úgy van vele, hogy nekünk fontosabb ő, mint amennyire mi vagyunk neki fontosak, vigyázzunk rá. Nincs hova menni innen. – A Békemenettel kapcsolatban kijelentette: – Részvételemmel támogatni szeretném Orbán Viktort. Jóban vagyunk egymással, 22 éves kora óta ismerem. Régi barátság a miénk, nagyon nagy hazafi a kormányfő.”
Ahogy a bevezetőben írtuk, a békéhez felsőbb irányításra van szükség, ami maga a nép. A nép hangjai közül találomra választottunk ki néhányat. De bárkit megkérdeztünk volna a menetelők közül, borítékolhatók a hasonló tartalmú válaszok.
A szerző újságíró
