Most, hogy Ukrajnában már a krisnásokat is elviszik katonának, szegények lobognak ott a narancssárga lepedőikben, szóval, ideje talán Európának is végre még komolyabban vennie a háborút. Nem mintha eddig nem tett volna meg mindent a Nyugat, benne az Európai Unió, hogy az orosz–ukrán háború tüze ne lobogjon egyre nagyobb és nagyobb lángokkal. Hogy ne pusztuljon el egyre több és több ukrán és orosz katona. Hogy ne nőjön még fenyegetőbbé a világháborús veszély. Megtették.
Tehát itt van az ideje annak, hogy valami rendkívüli, szokatlan és meglepő tervvel álljanak elő Brüsszel környékén. A magukat, szavakban legalábbis, egyre harciasabbá felpumpáló nyugatiak ismét be akarják vezetni a kötelező sorkatonai szolgálatot. Így szólt a terv, amiről aztán igen gyorsan kiderült, hogy az nem is úgy van. A német hadügyminiszter például előadta azt a javaslatot, miszerint egy kérdőívvel mérnék fel a német fiatalok kedvét a sorkatonai szolgálatot illetően. Kapnának ebből a férfiak és a nők is – arról az arrafelé igen fontos mellékkörülményről elfeledkeztek, hogy igenis léteznek másféle nemek, mégpedig hetvenkettő darab. Az első kategóriának, régiesen hímneműeknek nevezett illetőknek kötelező lenne válaszolni. A nőknek nem. A több millió megkérdezett közül aztán – a hadügyminiszter elképzelése szerint legalábbis – összeszednének tíz-húszezret, ők lennének a hivatásos, száznyolcvanezer fős német hadsereg újoncai.
Egyes hozzáértő szakemberek szerint a nyugat-európai fiatalok ötven százaléka fizikailag és mentálisan alkalmatlan a katonai szolgálatra. Lehet, ezért kellett volna kérdőívezni. Ennek hiábavalóságát azonban elég gyorsan belátták, a német kancellár három nap után bejelentette, szó sem lehet sorkatonaságról.
A hírek szerint a mindig élenjáró, magát élcsapatnak minősítő baloldaliak azonban nem nyugodtak ebbe bele. Megbízhatatlan forrásokból tudjuk, a legzöldebb politikai vezetők elhatározták, hogy felállítják a zöldlégiót. Nem csak azért választották ezt a színt, mert az a környezetvédelem általánosan elfogadott színe, hanem elsősorban azért, mert most nyár van, zölden susognak a fák, és szelíden hajladoznak a bokrok. Ebben a közegben igazán természetes módon lehet álcáznia magát a zöldlégiónak. A tél meg odébb van. Élj a mának!
Felhívásukra pillanatok alatt összegyűlt ezerkétszáz öntudatos, harcra kész zöldfiatal, demokratikus összeurópai ember. Már a belépésnél megállapodtak abban, hogy az ezredben a továbbiakban ezt a megszólítást használják, hiszen a korszerű alakulatnál nincsenek férfiak és nők, feketék és fehérek, csak emberek. Így tehát a korszerűtlen megszólítási formák, mint az úr, hölgy és elvtárs kiestek a szolgálati szabályzatból. Ha például a zöldújonc neve Kis Sándor, az ő megszólítása Kis ember lesz. Ez már csak azért sem okozhat fennakadást a zöldlégió mindennapjaiban, mert mindenféle formális kiképzést elutasítanak. Nincs alaki és harcászati foglalkozás, semmi szükség a jobbra át-ra és balra át-ra, egy parancsszó érhet el Kis Sándorhoz, Kis ember, előre!
Így valahogy aztán majd mindig megtalálja az összes zöldkatona, hogy merre is van az előre, hát az ott van, ahol orruk vége, lépegetnek majd alakváltó csordaként Keletre meg Nyugatra, meg Északra meg Délre, nagyjából úgy, mint egy nagy, szárazföldi medúza.
A környezetbarát alakulat amúgy azért sem bocsátkozhat korszerűtlen, a másik ember életére törő akciókba, mert elutasítja a vérontás minden formáját. Ők lényegében vegetáriánus békeharcosok, akik azért nem lőnek semmilyen élőlényre, mert nincsen erre alkalmas fegyverük. Semmilyen fegyverük nincsen. Elméleteik és eszmei felkészültségük van.
Hogy mi történne a zöldlégióval, ha éppen Ukrajnába tévednének, azt jól látjuk a krisnások példáján. Furgonokba tuszkolnák őket, bezúdítanák a frontvonalba, hadd lobogjanak ott a sárga és zöld lepedőikkel. Ami színeket aztán eltünteti a rengeteg, piros vér.
A szerző író