Az Erdélyi Gyülekezet vasárnapi istentisztelete után Tőkés Béla mártírhalált halt partiumi református lelkész emléktábláját avatták fel a Reménység Szigetén található Erdélyi Emlékkertben. Az istentiszteleten Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület korábbi püspöke prédikált, Tőkés Bélára Lukács Olga professzor, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző és Zeneművészeti Kar dékánja emlékezett.
Az Egyháztörténeti szekció az Erdélyi Gyülekezet által életre hívott Legato Alapítvány Protestáns életutak a diktatúrában című kutatási projektjéhez kapcsolódóan folytatta tanácskozását, s ennek keretében esett szó Németh Géza, Tőkés László és Tőkés Béla munkásságáról is.
Tőkés Béla Aranyosegerbegyen született 1912-ben. Az elemi és középiskolai évei után a Kolozsvári Teológiára iratkozott be, majd 1936–1937-ben a baseli egyetem hallgatója volt. Lelkészként szolgált előbb Kolozsvárott, aztán Végváron, végül 1955 és 1961 között Nagybányán az Alsóvárosi gyülekezetben. Lukács Olga professzor emlékbeszédében hangsúlyozta, hogy Tőkés Bélának a diktatúra idején állandó üldöztetésben volt része.
A román hatóságok többször is államellenesnek minősítették a kisebbségi magyarságért való küzdelmeit, így elsőként Târgu Jiuba internálták: 1944. augusztus 25-én tartóztatták le és csak 1945 júniusában engedték szabadon. Az állambiztonsági szervek ezt követően folyamatosan megfigyelték és háborgatták, ám ő mindezek ellenére folytatta a kisebbségi jogokért való küzdelmeit. A legújabb kutatások egyértelművé tették, hogy életének nem önkezével vetett véget, halálát 1961-ben a Securitate vele szembeni agresszív intézkedése okozta.
Tőkés Béla emléktábláját gyermekei leplezték le.
