Az egyéniben 200 és 400 méteren is indult Wahl Zoltán a 400-as előfutamát követően, amit alig 60 méter után feladott, azt mondta, hogy a legkomolyabb céljai a váltóval vannak, mert valamennyi csapattársával reális esélyt látnak arra, hogy döntőbe jussanak és megdöntsék a 3:02.65 perces magyar rekordot.
A biztos fináléba jutáshoz az első háromban kellett végeznie futamában a magyar stafétának, melyben Steigerwald kezdett és egészen az utolsó 30-40 méterig jól futott, onnan aztán kicsit görcsösnek tűnt és végül az ötödik helyen ért a váltáshoz. A botot Enyinginek adta, aki elképesztő iramban futotta meg a nyolcas pályán a kanyart, a hosszú egyenes elején a negyedik pozícióban kezdett bevágni, a felső kanyar bejáratánál pedig már a második volt, majd nagyszerű hajrával a britek mellett első helyen váltotta Wahlt.
A tatabányai sprinter hatalmasat harcolt, négy másik futóval vívott szinte test-test elleni küzdelmet, melynek végén a hétfőn késő este a 400-as egyéni döntőben hatodik Molnárt váltotta. Az FTC klasszisa szokásához híven rendkívül bátran futott, gyorsan le tudta dolgozni három-négy méteres hátrányát, végül pedig a második olaszok mögött szorosan, harmadik helyen hozta be a váltót, mely 3:02.09 percre javította a magyar csúcsot.
„Nem éreztem rossznak a futást, de a nyolcas pályán csak a cseh srácot láttam magam előtt és kicsit bizonytalan voltam menet közben néha, hogy a többiekhez képest milyen tempót megyek. Nem volt rossz, de ennél az időnél, a 46.6 másodpercnél szerettem volna azért jobbat, viszont nagyon örülök a döntőnek és az országos csúcsnak” – mondta az MTI-nek Steigerwald, majd a 44.97 másodperces részidővel a második emberek között leggyorsabb Enyingi beszélt arról, hogy mindent kiadott magából.
„Az volt a feladatom, hogy maxon elkezdjem és a bevágásnál minél jobb helyen legyek. A hosszú egyenesben próbáltam lazán futni és ott, majd a kanyarban is előztem egyet, a végén pedig nyomtam, ami a csövön kifért. Maximális futás volt, szerintem hoztam, amit tudtam, ezért elégedett vagyok magammal és a többiekkel is.”
Wahl Zoltán azt emelte ki, hogy különösen jónak tekinthető ez az eredmény, mert délelőtt futottak, 6 órakor ébredtek, Molnár Attila ráadásul egyéni versenye után hajnali 2 órakor érkezett vissza a szállásra.
„Tudtuk, hogy ott a helyünk a döntőben, s ott szerintem még tudunk faragni ebből az időből” – jelentette ki Wahl.
Molnár Attila elárulta, hogy a legkevésbé sem tudta kipihenni magát az előző esti futása óta, de igyekezett kizárni a fáradtság érzését.
„Két és fél órát tudtam aludni. Gyakorlatilag többet melegítettem, mint amennyit aludtam, úgyhogy érdekes volt. Ezt azért nem kívánom senkinek egyébként” – mondta Molnár. – „De ez nem kívánságműsor, csináltam, amit kellett, ez a dolgom. Ha mások felkelnek reggel hatkor, akkor én is fel tudok. Úgy álltam oda, lehet, hogy fáradt vagyok, de ez az ellenfeleket nem érdekli és engem sem.”
A női 4×400-as váltónak nem lehettek a férfiakhoz hasonló reményei. A futamukban a mindössze 17 éves Kriszt Sarolta kezdett, aki hetedik helyen adta át a botot Mátó Sárának. A 400 gáton egyéni csúccsal 16. Mátó a bevágásnál már nyolcadik volt, s ugyan szorosan a mezőny mögött futott, de előrébb jönni nem tudott, Kéri Bianka és Simon Virág pedig egyre nagyobb lemaradásba került, s a csapat végül nagy hátránnyal az utolsó helyen ért célba 3:31.28 perces eredménnyel.
A női távolugrás selejtezője a lehető legrosszabbul kezdődött magyar szempontból, mivel Lesti Diána a bemelegítésnél kisebb sérülést szenvedett. Így Bánhidi-Farkas Petra és Nguyen Anasztázia képviselte a magyar színeket, de a fináléba jutástól messze voltak. Előbbi 6,46 méterrel a huszadik, utóbbi 6,32-vel a 25. helyen zárt. A 12-es fináléba ezúttal 6,63 méterrel lehetett bejutni.
