Noha a halál ez élet természetes része és velejárója, az emberi elme azonban nagyon fél tőle. Amikor pedig egy szerettünk haldoklik, úgy érezzük, mellette kell lennünk az utolsó pillanatáig, és fognunk kell a kezét. Egy idegsebész azonban most kitálalt, és azt mondta, még tovább is fognunk kell – írta meg a Metropol.hu.
Bár filozófusok, vallástudósok, irodalmárok sokasága próbálta megfejteni ezt a mélyről jövő halálfélelmet, illetve sok irányzat ostobaságnak titulálta azt, hogy félünk az elmúlástól, az ember csak nem tudja levetkőzni magáról ezt az érzést.
Dr. Rahul Jandial idegsebész elmesélte, hogy az agy működése egy nagyon komplex rendszer, és a halál is másképpen inetrpretálódik, mint azt sokan gondolják. Amikor valaki haldoklik, gyakran EKG-gépre kapcsolják, így folyamatosan nyomon lehet követni a szívműködést. Amikor pedig a gép sípolni kezd és a vonal vízszintessé válik, tudjuk, hogy az illető elment. Ha a családtagjai, szerettei ilyenkor mellette vannak, akkor sírni kezdenek, és elengedik a kezét, tudva, hogy már hiába szorítják, úgy sem érzi.
Pedig a helyzet az, hogy de, akkor még nagyon is érzi!
Amikor ugyanis a szív leáll, nem történik meg azonnal a halál. Ekkor még van annyi oxigén a vérkeringésünkben, hogy a szerveink egy része működjön. Az agy a szív leállása után egy robbanásszerű tevékenységet folytat, és az elektronok olyan intenzíven kezdenek el dolgozni, mint soha máskor az életünkben. Egy rövid ideig tehát a halott még öntudatánál van, és az agya olyan élményeket biztosít neki, amelyekről még csak álmodni sem tud egy élő ember – írja a DailyStar.
