A Tübingeni Egyetem kutatóinak új tanulmányának eredményei szerint a feketerigók nemcsak számolni tudnak, hanem azt is tudják, hogyan illesszék össze a hangokat, amelyeket akkor adnak ki, amikor meglátnak egy számot. Hasonlóan viselkednek a csecsemők is.
Az állatvilágban a számolás meglehetősen gyakori. A csimpánzokat a kisgyerekekhez hasonlóan megtanították számolni számsorrendben, és megértették a számok értékét. A párjuknak való udvarlás érdekében egyes hím békák megszámolják a konkurens hímek hívásainak számát, hogy amikor rájuk kerül a sor, megegyezzenek ezzel a számmal, vagy akár növeljék is azt. A tudósok még azt az elméletet is felvetették, hogy a hangyák a lépéseik számolásával térnek vissza a kolóniához, bár ez a módszer nem mindig pontos.
A német kutatók három varjúnak véletlenszerűen rendezett, vizuális és auditív ingereket mutattak be – a vizuálisak arab számok, a hallhatóak pedig különböző hangszerek hangjai voltak. A madarak próbálgatással megtanulták, hogy az egyes jelzések egy-egy meghatározott számnak felelnek meg egytől négyig. Miután kiabáltak egy hangjelzést (például négyszeri reccsenés a négy reccsenéshez tartozó hang vagy szimbólum előállításához), a madarak megtanulták, hogy a képernyő kijelzőjét csipkedjék meg, hogy jelezzék, hogy befejezték. Ha a varjak a jelszónak megfelelő számú hanglejtést produkáltak, jutalomfalatot kaptak.
Ilyen tréning után a varjak pontos válaszokat adtak, a véletlennél nagyobb arányban produkálták a jelszónak megfelelő számú hangot. Még ha a madarak rossz válaszokat is adtak, akkor is olyan számok között tették ezt, amelyek viszonylag közel voltak egymáshoz (pl. három és négy), nem pedig egymástól távol (pl. egy és négy). A tudósok még azt is meg tudták állapítani, hogy a madarak hány hívást terveztek leadni az első hang alapján – a finom akusztikai különbségek arra utaltak, hogy a varjak tudták, hány számot néznek, és kombinálták az információt.
Korábban úgy gondolták, hogy a madarak és sok más állat kizárólag a közvetlen környezetükből érkező ingerek alapján hoz döntéseket, ezt az elméletet a 20. századi állatviselkedéskutató, B. F. Skinner népszerűsítette. A Tübingeni Egyetem tudósai által nemrégiben készített tanulmány azonban újabb bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a varjak képesek a számok szintetizálására a hangok előállítása érdekében, és arra utal, hogy ezt tudatosan teszik.
A varjak intelligenciáját évtizedek óta tanulmányozzák, de csak most erősítették meg, hogy számolási képességük hasonló a kisgyermekekéhez, akik gyakran inkább a számok hangalakjával, mint tényleges használata alapján számolnak.
