Kimondottan kellemetlenül érezzük magunkat egy kiadós pletyka után, amikor barátainkkal minden létező ismerősünket kibeszéltük? Ne tegyük, ugyanis ez nemcsak bizsergetően izgalmas dolog, hanem kifejezetten hasznos is! A pletykálkodás az egyik legfontosabb dolog, ami életben tart bennünket – állítja Robin Dunbar, az oxfordi egyetem evolúciós pszichológia professzora. Ez az egyik képességünk, ami emberré tesz minket, kiemel bennünket az állatok sorából, az már csak hab a tortán, hogy még az életünket is sokkal jobbá teszi.
A pletyka hasznos is lehet
A pletykálkodást gyakran csak üres fecsegésnek vagy bűnös élvezetnek tekintjük. Pedig igazából egy rendkívül hasznos elfoglaltság. Többek között azért, mert a barátainkkal és a közeli ismerőseinkkel ápolt kapcsolatot ezzel tudjuk még jobban elmélyíteni, ezen felül rengeteg fontos információt kapunk arról, kiben bízhatunk meg és kiben nem, ki mond okosakat és ki beszél badarságokat, esetleg ki az, aki áskálódik ellenünk vagy éppen, hogy támogat minket. Ezt a teóriát egy rendkívül érdekes kísérlet is igazolta: a kutatók egy szimulátort terveztek, hogy megértsék, hogyan befolyásolja a pletyka a valós viselkedést. A szimulációt használók együttműködhettek, versenyezhettek, sőt információkat is terjeszthettek egymásról. A tudósok közben megfigyelhették, hogy mindez miként befolyásolja az résztvevők közötti kapcsolatot.
Megállapították, hogy a pletyka cseppet sem felesleges fecsegés, hanem evolúciós előnyökkel bíró eszköz. Azok az emberek, akik alkalmazták, több kulcsfontosságú okból előnyre tettek szert azokkal szemben, akik nem tették. Először is visszaszorította a helytelen viselkedést, mivel az emberek tudták, hogy tetteik a híresztelésen keresztül elterjedhetnek, így kevésbé volt valószínű, hogy önző módon cselekedjenek. Kutatók azt is megfigyelték, hogy a népszerű emberek kiterjedt szociális hálózataiknak köszönhetően gyakran jeleskednek a hírek közvetítésében, mások kibeszélésében. Ezek a kapcsolatok hozzáférést biztosítanak fontos információkhoz, támogatáshoz és lehetőségeket teremtenek újabb kapcsolatok kiépítésére. A pletykálkodással pedig tovább szilárdítják a közösségükben betöltött befolyásos pozíciójukat.
Négy ok, hogy ne szégyelljük a platykálkodást:
1. A mások kibeszélése olyan hormonokat szabadíthat fel, mint a szerotonin és az oxitocin, tehát boldogok leszünk tőle.
2. A pletyka segít kötelékeket építeni és barátokat szerezni.
3. Segít megoldani a problémákat. Már attól jobban érezzük magunkat, ha valakivel megoszthatjuk azt, ami bánt, nyomaszt vagy aggaszt minket. Ez segítségünkre lehet abban, hogy mi magunk rájöjjünk a megoldásra, de ha nem, akkor a beszélgetőpartnerünk hasznos tanácsot adhat nekünk.
4. Csökkentheti a stresszt és enyhítheti a szorongást. Ha kiadjuk magunkból a mérgünket, dühünket, elmondjuk valakinek, hogy min bosszankodunk, az csökkenti bennünk a nyomást, hamarabb lehiggadunk.
Tartsuk be a szabályokat!
Természetesen határokat kell szabni a mások kibeszélésében, hiszen ennek lehetnek árnyoldalai is. A pletykát fel lehet használni hazugságok vagy féligazságok terjesztésére, hogy előnyre tegyünk szert valakivel szemben, vagy megbántsunk valakit. Ez vitákhoz, félreértésekhez és a csoportokon belüli bizalom elvesztéséhez vezethet. Arra is felhasználható, hogy kizárjunk embereket a társadalmi köreinkből, ezzel erősítve a meglévő hierarchiát, és ennek következtében a kirekesztettek elszigeteltnek érzik magukat. A bizalom és az egészséges társadalmi kapcsolatok fenntartása érdekében biztosítanunk kell, hogy a pletyka igaz maradjon, és elkerülje a rosszindulatú szándékot.
„A kulcs a pozitív kommunikációs gyakorlatok előmozdításában rejlik. Amikor őszintén, empátiával és tisztelettel pletykálunk, az átláthatóság és a megértés kultúráját teremtjük meg. Ez segít abban, hogy a jelenség előnyeit kihasználjuk, miközben minimalizáljuk a lehetséges károkozást. Próbáljuk meg a szociális interakciót a kötelékek építésére használni, ahelyett, hogy mások haragját vagy aggodalmát fokoznánk. Ha jól csináljuk, helyreállítjuk az objektivitást és óriási segítséget nyújthatunk másoknak” – tanácsolja a pszichológus.
