Witold Pilecki, a lengyel hadsereg tisztje és a Honi Hadsereg (Armia Krajowa) tagja, tudatosan vállalta a kockázatot, hogy bejusson Auschwitzba. Tudta, hogy a táborban uralkodó körülményekről szóló megbízható információk létfontosságúak lesznek az ellenállás és a szövetségesek számára. Pilecki 1940. szeptember 19-én Varsóban készakarva került egy razzia során a németek kezére, és ezzel megkezdődött küldetése.
Pilecki 4859-es számú fogolyként érkezett Auschwitzba. Kezdettől fogva felmérte a helyzetet, és rövid időn belül sikerült titkos hálózatot kialakítania a foglyok között. Az általa létrehozott ellenállási szervezet célja az volt, hogy információkat gyűjtsön a táborban történtekről, és azokat kicsempéssze a táborból, valamint megszervezze a foglyok közötti összefogást és ellenállást. A táborba érkezést követően Pilecki gyorsan felismerte, hogy a túléléshez és küldetése végrehajtásához szüksége lesz egy jól szervezett hálózatra. Kezdetben titokban kapcsolatot épített ki más foglyokkal, akikben megbízott, és akik hajlandók voltak részt venni a táboron belüli ellenállásban. Ezek az emberek kulcsszerepet játszottak az információk gyűjtésében és továbbításában. Pileckinek különböző módon sikerült megszerveznie a foglyok közötti kommunikációt és támogatást.
Pilecki legfontosabb feladata az volt, hogy részletes információkat gyűjtsön a táborban történő borzalmakról. Ezeket az információkat titokban továbbította a lengyel ellenállásnak, majd a szövetséges erőknek is. A jelentései leleplezték Auschwitz valódi természetét, és felhívták a figyelmet a náci rezsim kegyetlenségeire. Pilecki jelentései alapvető fontosságúak voltak abban, hogy a világ tudomást szerezzen a koncentrációs táborokban zajló népirtásról.
Pilecki több mint két évet töltött Auschwitzban, ahol folyamatosan dolgozott a tábori ellenállás megszervezésén és az információk továbbításán. 1943-ra világossá vált számára, hogy a táborban szervezett ellenállás egy ponton túl már nem fejlődhet, és hogy további lépéseket kell tennie, hogy közvetlenül is informálja a lengyel ellenállást és a szövetségeseket az Auschwitzban zajló népirtásról. Pilecki eldöntötte, hogy megszökik a táborból. Szökésének kulcsa az alapos tervezés és az együttműködés volt. A történelmi feljegyzések és kutatások szerint körülbelül 802 fogoly próbált meg szökni Auschwitzból a tábor fennállása alatt. Ezen szökési kísérletek közül mindössze 144 volt sikeres. Ezek a sikeres szökések azt jelentették, hogy a foglyoknak nemcsak sikerült elhagyniuk a tábort, hanem hosszabb ideig szabadok is maradtak anélkül, hogy elfogták vagy megölték volna őket, az egyik ilyen sikeres szökés volt Pileckié.
Az előkészítés során Pilecki és két társa, Jan Redzej és Edward Ciesielski, megszervezték a menekülés részleteit. Kulcsfontosságú volt, hogy szökésüket a lehető legnagyobb titokban tartsák, hogy elkerüljék a tábori őrség gyanúját. 1943 április 26-án Pilecki és két társa megvalósították merész tervüket. A szökés éjszakáján sikerült kijutniuk a tábor egyik alacsonyabb őrzött területére. Felhasználták az építőipari munkák során szerzett tapasztalataikat és eszközeiket, hogy elvágják a kerítést. Ezt a részt gyakran használták az ellenállás tagjai, hogy különböző eszközöket csempésszenek be és ki a táborból, így a szökés helyszíne már jól ismert volt számukra.
A szökést követően Pilecki és társai egy előre megbeszélt útvonalon keresztül igyekeztek minél gyorsabban eltávolodni Auschwitzból. Menekülésük sikerességében fontos szerepet játszottak az ellenállási hálózat tagjai, akik segítettek nekik eljutni biztonságos helyre. Pilecki végül elérte a lengyel ellenállás központját, ahol részletes jelentéseket készített az Auschwitzban szerzett tapasztalatairól és az ott folyó borzalmakról. Ezeket a jelentéseket eljuttatták a szövetséges hatalmakhoz, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy a világ tudomást szerezzen a náci népirtás méreteiről és brutalitásáról.
Pilecki küldetése után tovább folytatta tevékenységét a lengyel ellenállásban, és részt vett a varsói felkelésben is. A háború befejezése után Pilecki nem hagyta abba harcát Lengyelország szabadságáért. Csatlakozott a nyugatra emigrált lengyel kormányhoz, amely Londonban működött. Titkos ügynökként tevékenykedett és információkat gyűjtött a Lengyelországban kialakuló kommunista rezsimről. Pilecki felismerte, hogy a szovjet irányítás alá került ország újabb elnyomástól szenved, és aktívan dolgozott azon, hogy a nyugati hatalmakat tájékoztassa a kommunista hatalom bűneiről és visszaéléseiről. 1947-ben a lengyel titkosszolgálat, az Urząd Bezpieczeństwa (UB), felfedezte Pilecki tevékenységét. Április 8-án letartóztatták, és brutális kínzásoknak vetették alá. Az UB ügynökei arra törekedtek, hogy megtörjék és kikényszerítsék belőle a nyugati kémhálózatokra és ellenállási tevékenységekre vonatkozó információkat. Pilecki azonban rendkívüli kitartást tanúsított, és nem adta ki társait. 1948-ban Pileckit koncepciós perben vádolták meg kémkedéssel és a kommunista államrend elleni tevékenységgel, halálra ítélték. Witold Pileckit 1948. május 25-én végezték ki Varsóban, a Mokotów börtönben.
A kommunista hatalom számára Pilecki nem csupán egy volt a sok ellenálló közül, hanem egy szimbolikus figura, aki szembeszállt mind a náci, mind a szovjet elnyomással. Pilecki hőstettei és bátorsága veszélyt jelentettek a kommunista rezsimre, mert emlékeztette az embereket arra, hogy lehetséges ellenállni az elnyomásnak. A kommunisták számára az ő elhallgattatása politikai, propagandisztikus szükségszerűség is volt, hogy megszilárdítsák hatalmukat, és elrettentsék a többi ellenállót.
Pilecki nevét sokáig titkolták a kommunizmus ideje alatt, és csak a rendszerváltás után kezdődött meg rehabilitációja. 1990-ben a lengyel bíróság hivatalosan is ártatlannak nyilvánította és posztumusz kitüntetésekkel ismerték el hősiességét. Ma Witold Pilecki emlékét Lengyelországban és világszerte hősként tisztelik, aki életét áldozta a szabadságért és az igazságért. Pilecki története a bátorságról és az elkötelezettségről szól, arról, hogy egyetlen ember mennyire képes befolyásolni a történelem menetét.