Ana Drakszin, akit később Baba Anujkaként ismertek, 1838 körül született Romániában egy gazdag marhakereskedő lányaként. Fiatal korában jómódú és művelt lány volt, aki nagy érdeklődést mutatott a tudományok és különösen a kémia iránt. Drakszin élete már fiatal korában sem volt könnyű. Mindössze húszéves volt, amikor egy osztrák katonatiszt szifilisszel fertőzte meg. Ez az esemény mély nyomot hagyott benne, mind fizikailag, mind lelkileg. A betegség hosszú időre elszigetelte a társadalomtól, és magányos életmódra kényszerítette. Ebben az időszakban Drakszin a gyógyítás tanulmányozásába menekült, megismerkedett a hagyományos és a népi gyógyítás különböző módszereivel. Ez az időszak meghatározó volt számára, hiszen az orvosi tudás és a gyógyítás iránti szenvedélye ekkor alakult ki.
Az apja által irányított házasság révén hozzáment egy nála sokkal idősebb földesúrhoz. Ez a házasság nem a szerelemről szólt, hanem inkább egyfajta menekülést jelentett a magányból. Azonban a boldogság elmaradt, hiszen húsz év házasság alatt összesen tizenegy gyereket szült, akik közül tízen meghaltak. Ezek a veszteségek mély sebeket ejtettek rajta, és még jobban megerősítették benne a gyógyítás iránti vágyat. Férje halála után Drakszin végre szabadon élhetett, de a múlt tragédiái örökre nyomot hagytak a lelkében. Azonban végre berendezhette régi vágyának megfelelve a saját boszorkánykonyháját. Itt kezdte meg a különféle bájitalok és gyógykészítmények kotyvasztását. Laboratóriuma igazi menedék volt számára, ahol szabadon kísérletezhetett és fejleszthette tudását. Drakszin különféle gyógynövényeket és természetes alapanyagokat használt fel, hogy megtalálja a legjobb gyógyírokat a különböző betegségekre.
Drakszin nem csak a hagyományos orvoslás módszereit alkalmazta, hanem a népi gyógyászat titkait is igyekezett elsajátítani. Számos bölcs asszony és gyógynövényt ismerő ember tanításait vette át, hogy minél szélesebb körű tudással rendelkezzen. Ennek köszönhetően olyan készítményeket tudott létrehozni, melyek nem csak hatékonyak voltak, hanem természetes alapanyagokból készültek, így kevésbé okoztak mellékhatásokat. A népi gyógyászat iránti elkötelezettsége különleges helyet biztosított neki a közösségben, ahol sokan fordultak hozzá tanácsért és segítségért.
Az egész rémálom úgy kezdődött, hogy néhány fiatal nő felkereste Baba Anujkát, segítséget kérve, hogy férjüket ne vigyék el a háborúba. Olyan bájitalokat főzött, amelyektől a férfiak megbetegedtek, így felmentették őket a katonai szolgálat alól. Hírneve egyre nőtt, ahogy ezek a bájitalok hatásosnak bizonyultak.
Ahogy széles körben ismertté vált tevékenysége, a nők egyre kétségbeesettebb kérésekkel kezdték megkeresni. Néhányan, akiket a férjük folyamatosan bántalmazott végleges megoldást kértek Anujka Babától. Beleegyezett, és elkezdett méregfőzeteket árulni, amelyeket „varázsvíznek” nevezett, minden nőnek, aki hajlandó volt az árát megfizetni. Ezek a bájitalok halálosak voltak, így a férjek körülbelül nyolc nappal a fogyasztás után meghaltak.
Baba Anujka megkérdezte ügyfeleit: „Mennyire súlyos a probléma?” – ez egy kódolt kérdés a férj súlyának meghatározásához, hogy ennek megfelelően módosíthassa a méreg adagolását. Annyira jártas lett ebben, hogy eladói asszisztenseket fogadott fel, hogy a szomszédos városokban találjanak házassági problémákkal küzdő ügyfeleket.
Baba Anujka elkezdett olyan embereknek is segíteni, akik nem láttak más kiutat: elhagyott nők, csalódott házastársak, és azok, akik a vagyonszerzés gyors útját keresték. Ő pedig „gyógyitalokat” kevert nekik, amelyek valójában halálos mérgek voltak. Az „Üzleti Iroda” néven ismert házában több száz ügyfél fordult meg, akik mind valamilyen halálos megoldást kerestek.
Az évek során Baba Anujka neve egyre inkább összefonódott a rejtélyes halálesetekkel, de 50 évig nem tudtak rá bizonyítani egyetlen gyilkosságot sem. Végül 1928-ban egy félresikerült bájital miatt, ami nem ölte meg áldozatát már alapos gyanút teremtett a letartóztatásához. Az ellene felhozott bizonyítékok alapján néhány gyilkosságot sikerült rábizonyítani. A tárgyalás során a méregkeverő mindent tagadott. „Életemben sohasem láttam még mérget” állította, „Én csak bájitalokat kevertem, de azok csak ártalmatlan szerek voltak.” védekezett tovább. Azonban az igazságügyi szakértők megállapították, hogy ezek a „bájitalok” arzént, csattanó maszlagot, és higanyt tartalmaztak. Anujkát, 92 éves korában 15 év börtönre ítélték, de 8 év után, amikor betöltötte a 100. életévét kegyelemben részesült, és kiengedték a börtönből. Állítólag szabadulását követően is folytatta a méregkeverést, végül 104 éves korában halt meg. Baba Anujka áldozatainak pontos száma ismeretlen, különösen, hogy sok esetben azok a családok, akik igénybe vették a szolgáltatásait, megtagadták, hogy az elhunyt rokonukat felboncolják – nehogy így derüljön fény a mérgezésre. A rejtély körüli titokzatosság csak fokozta a boszorkány sötét hírnevét és a falusi közösség félelmeit.
A korabeli írások és tanúvallomások szerint Baba Anujka nem csak a nehéz sorsú nőkön próbált segíteni, hanem időnként puszta rosszindulatból vagy gonoszságból is ölt. Az ilyen esetek különösen megdöbbentőek, mivel a boszorkány nem csak segítséget nyújtott, hanem aktívan ártott is másoknak, ezzel növelve a rejtélyes és félelmetes hírnevét.
Baba Anujka története mára legendává vált. Az ő története nem csupán egy szörnyű bűnözőé, hanem egy olyan asszonyé, aki képes volt kihasználni mások kétségbeesését, és mindezt tudományos ismereteivel támogatta. Neve máig emlékeztet minket arra, hogy a tudás hatalom, és hogy ez a hatalom rossz kezekben milyen veszélyekkel járhat. Baba Anujka esete és az emberi természet sötét oldala mindig is része lesz a történelemnek. A tanulságok örök érvényűek és figyelmeztetnek minket a veszélyekre, amelyek akkor leselkednek ránk, ha elfelejtjük a kritikus gondolkodás fontosságát.
