Nem tudom, ki hogyan van vele, de engem zavar az európai csúcsvezetők bratyizós stílusa. Összejönnek időnként egy-egy munkavacsorára, összeborulnak, ölelkeznek, puszi-puszi, mintha tegnapelőtt valami közös laza partin vettek volna részt, és a keresztnevükön szólítják egymást. Mindig a nagy mondás jut eszembe róluk: „egy brancs maguk”. Mármint azok, akiket bevesznek a klubba. A tiszás hordószónok testbeszéde sokat elárult a felvételi folyamatról. A budai Hilton teraszán még megilletődve pucsított Webernek, Brüsszelben már az intim szférán belüli férfias homlok-összedörzsöléssel köszöntötték egymást. Rögtön látszott, MaPötit felvették a klubba. Abba a klubba, amelyik becsapta a választókat. Az EU szép, színes diagramjain jól látszik, hogy Európa jobbra mozdult, többségbe kerültek a békepárti, keresztény, nemzetállami erők. A mérleg nyelve, a magát valaha a centrumtól jobbra álló kereszténydemokrata néppártnak nevezett pártcsalád coming outolt, és merkeli módra összebútorozott a baloldallal, szocialistákkal, liberálisokkal. Mert a jobboldallal nem lehet, azok populisták, szélsőségesek, nacionalisták, ahogy a rájuk akasztott jelzők az évek során beégődtek a tudatba.
Engem ez az összeborulás a magyar ellenzéki összefogásra emlékeztet. Ott sem számított, mit gondol a választó, elfogadható-e egy jobbikos a szociknak, meggyőzhető-e a zöld párbeszédes programról egy dékás. Ők, a politikai vezetők, úgy gondolták, pártszinten ez a hatalomtechnikai módszer működik, a vak választók meg arra húzzák be az ikszet, akire ők mondják. Most tudatos félrevezetés zajlott, a választók bedőltek, hittek a hagyományos kereszténydemokrata értékrendben, és a külsőre is Lenin-fiúvá vedlett néppárti vezér, Weber, elárulta őket. Az európai vezetők egymás között elosztották a vezető funkciókat, kormányfők szavaztak, mit sem törődve a választói akarattal. Macron pártja 15 százalékot, Scholzé 13,9-et ért el. A rossz eredmény miatt lemondott a belga miniszterelnök, Hollandiából kifarolóban van Rutte és lehetne sorolni az EP-választás okozta földrengést. Bizonytalan legitimitásúvá vált hölgyek és urak döntöttek Európa jövőbeli vezetőiről. Hogy véletlenül se tévedjenek el, a vacsoravendég volt az Európa szabadságát védelmező hős is, ott pózolt szakadt szerelésében a társaság közepén.
Nézzük csak, kik fogják Európát öt évig irányítani!
Itt van például ez az oroszgyűlölő észt asszonyka, Kaja Kallas. Őt választották az EU külügyi biztosának, ő fog az ukrán–orosz háború kérdésében eljárni, tárgyalni, javaslatokat tenni, döntést előkészíteni. Előre borítékolható az EU álláspontja a háború kérdésében, hisz az oroszgyűlölet az észteknél identitásképző elem. Hol a német lovagrend, hol a dánok, hol a svédek uralták ezt a népet, de ők leginkább az oroszokat utálják, talán mert történelmi emlékezetük alig terjed másfélszáz évnél messzebbre. Az ország lakosságának egyharmada a szovjet időkből itt maradt orosz, velük úgy bánnak, mint az ukránok a maguk oroszaival, azaz diszkriminálják őket. Ez persze az EU-ban senkit nem zavar, a nemzeti kisebbségek ügye tagállami hatáskör. Nincs jogállamisági probléma a 2011-es észt nyelvtörvénnyel sem, ami kötelezően előírja nemcsak a közigazgatásban, hanem a nyilvános helyeken, akár a kocsmában is, az észt nyelv kizárólagos használatát. A törvény betartását nyelvrendőrök felügyelik. Az egyharmad oroszt nevén sem illetik, idegen nyelvűeknek hívják őket.
Kallas az észt liberálisok ügyes miniszterelnöke. Kis országról beszélünk, ezért elnézhető, hogy férje, Arvo Hallik, a Novaria Consulting nevű cég tulajdonosa. Az ügyes férj ezen a cégen keresztül 30 százalékos részesedést szerzett az Oroszországgal üzletelő Star Logisticsban. Mikor mindez kiderült, nem volt hajlandó nyilatkozni, hogy a cég pontosan mit is szállított Oroszországba és milyen mértékben érintett a szankciók kijátszásában. Az észt miniszterelnök-asszony reakciója pedig annyi volt csupán, hogy nem ismeri a férje összes vállalkozását. Holott éppenséggel 350000 euro kölcsönt adott a férjének az orosz üzletre, csak valahogy nem emlékszik rá, hogy tényleg ezekre-e. Különben is visszafizette már, hiszen kellett a pénz a család épülő új házára.
Vagy ott az Európai Tanács megválasztott elnöke, a napbarnított szocialista portugál, António Costa. Ő igen népszerű politikus Brüsszelben, nyolc éven át volt hivatalos a kormány- és államfők brüsszeli vacsoráira, ahol jókedvével és kompromisszumkészségével tűnt ki. Aztán egy szép napon, 2023-ban az ügyészség korrupció és vesztegetés gyanúja miatt házkutatást tartott nála. Találtak is a kabinetfőnöke íróasztalfiókjában 78500 euró kápét. Már másnap önként lemondott, pedig az ügyészség egy héttel később rájött, hogy tévedett. Volt ugyanis Costa kormányában egy másik Costa, Costa Silva, mint nálunk két Nagy az Orbán-kormányban. Kiderült, hogy összecserélték a neveket, a miniszterelnökét a gazdasági miniszterével, és hát persze utóbbi volt a ludas. Ő volt a felelős a Covid utáni helyreállítási program kidolgozásáért, magyarul annak a pénznek az elköltéséért, amiből mi magyarok idáig egy centet sem kaptunk. Ennek a Costának sem lett kutyabaja, maradt a kormányban, csupán a gazdaságiból átrakták a tengerészeti minisztériumba. Amúgy a 2022-ben megválasztott Costa-kormányban 16 hónap alatt 13 miniszter mondott le, több mint 45 házkutatás volt, egész Portugália bűzlött a korrupciótól.
Az újra jelölt bizottsági elnökasszony, Ursula, vagy ahogy a németek nevezik Flinten Uschi korrupciós botrányairól könyvet lehetne írni. A becenév hadügyminiszteri évei alatt ragadt rá. Félregondolt döntéseivel amortizálta a Bundeswehrt, több mint gyanús korrupciós szerződéseket kötött, de a felelősségre vonás elől Angela barátnője egyenesen a EU bizottsági elnöki bársonyszékébe repítette. Az eszement politizálást ott folytatja, ahol Berlinben abbahagyta, továbbra is önhatalmúlag sms-ben rendel, csak most nagyobb tételekben. Főleg vakcina- fegyver- és agrárbizniszben utazik. Az őt jelölők vagy nem tudnak minderről, vagy maguk is haszonélvezői a korrupciós botrányoknak. Izgalmas a pillanatnyi helyzet. Ugyanis még 2022-ban egy Frederic Baldan nevű belga aktivista-lobbista pert indított ellene, többek között közokiratok megsemmisítésével, jogtalan gazdagodással és korrupcióval vádolva meg az Európai Bizottság elnökét. Az eredetileg ez év májusára kitűzött tárgyalást decemberre halasztották, hogy ne zavarják meg vele az EP-választási kampányt. A felperes panasszal élt, és gyorsított eljárást kezdeményezett. Úgy gondolja ugyanis, hogy ha von der Leyent újraválasztják, akkor a megszokott módszereivel folytatja törvényeket áthágó gyakorlatát, pozíciójából fakadóan nyomást tud gyakorolni a bíróságokra, az Európai Ügyészségre és személy szerint őrá is. Azt állítja, hogy őt és a büntetőeljáráshoz csatlakozott több mint 500 felperest megtorlás érheti, ha von der Leyent újraválasztják. A bíróság tekintetében egyébként joghatósági vita van: illetékes-e egy belga bíróság ebben az ügyben, mert az EU-s intézmények hírnevét érintő ügyek, amelyek befolyásolják az uniós polgároknak az intézményekbe vetett bizalmát, az Európai Ügyészség hatáskörébe tartoznak.
A belga bíróságok az uniós korrupciós ügyek miatt egyre terheltebbek, a belga bíró mégis ragaszkodott ennek az ügynek a lebonyolításához. Talán azért, mert ő sem látná szívesen Flinten Uschit további öt évre Európa élén, vagy pusztán csak esküjéhez híven szeretne törvényességet gyakorolni. Levélben felkérték az európai értékek őrét, Vera Jourovát és a jelölő Manfred Webert, beszéljék rá von der Leyent a visszalépésre. A tárgyalásra beidézték a Néppártot, de senki nem jelent meg. Késleltetni akarták az eljárást, hogy még az ítélet előtt ki tudják osztani a fő uniós posztokat. A belga bíró viszont a távolmaradásban a bíróság megsértését látta, és az alperes nélkül is lefolytatta a tárgyalást. Pont egy hete volt Uschinak, hogy intézzen valamit a belga bíróságon, de nem kell őt félteni! Az uniós csúcs előtti napon megszületett az ítélet, a felperes panaszát elutasították, így zöld utat kapott kinevezése. Zsévé, mondaná Móricz, mert mindenkit zsebre vágott. A korrupció átszövi a brüsszeli eget. Ketten nem szavaztak rá az EU csúcson, a magyar és az olasz miniszterelnök.
Most csak a frissen megválasztott uniós vezetők korrupciós ügyeiből mutattam be párat. Megnéztem hozzá a Transparency International korrupciós indexét is. Abban azt láttam, hogy a legkorruptabb ország Magyarország, az Unióban sereghajtó, a világban pedig a Gyurcsány–Bajnai idők 42. helyéről a 76-ra esett vissza. Velünk szemben ott a régió éllovasa Észtország, náluk nincs korrupció, a németek a hatodikok, Portugália a 12. Természetesen Magyarországon rendszerszintű jogállamisági problémák is vannak, például az igazságszolgáltatás gyakorlatában. Milyen jó, hogy az Európai Unió és eminens nemzetei példát tudnak nekünk mutatni! Csak arra ügyeljünk, hogy véletlenül se kövessük!
A szerző történész
