A Cambridge-i Egyetem munkatársai által irányított kutatás kiderítette, mi az, amitől a terhes nők olyan sokszor hányingerrel és hányással küszködnek. Némelyiküknél annyira súlyosra fordul a dolog, hogy kórházi kezelést igényel; várandósként így járt maga a cambridge-i hercegnő, Kate Middleton is.
A bűnös egy fehérjetermészetű hormon, a gdf15, amely a magzatból szabadul fel.
Bár ezt a hormont minden magzat termeli, az, hogy a kismama mennyire fog hányingerrel kínlódni, függ a termelt hormon mennyiségétől, illetve attól, hogy mennyire találkozott az anyai szervezet a terhességet megelőzően a GDF15-tel.
A Nature folyóiratban közölt felfedezés a terhességi hányinger lehetséges kezelési módját is előrevetíti. A szerzők azt állítják, a probléma megelőzhető azzal, ha az anyáknak.
Már a terhesség előtt gdf15-öt adunk, mert ezzel előre megedzhetjük a szervezetüket.
Mi az a terhességi hányinger?
A terhességi hányinger és hányás tíz terhességből hétben jelentkezik. Egyesekben – becslések szerint tízből egy-három esetben – a helyzet annyira elharapódzik, hogy az már veszélyezteti az anya és magzata életét, és a veszélyes mértékű dehidratáció kivédése céljából intravénás folyadékpótlásra van szükség. A megállíthatatlan terhességi hányás, szaknéven hyperemesis gravidarum a leggyakoribb ok, amivel a terhesség első trimeszterében lévő nők kórházba kerülnek.
Bár léteznek kezelések, amelyek legalább részlegesen hatékonyak a terhességi hányingerrel szemben, sok orvos lekezelően áll a problémához. Ez, és a gyógyszerek terhesség alatti használatától való általános rettegés együttesen ahhoz vezet, hogy a hányingerrel küzdő várandósok jó része nem jut megfelelő kezeléshez.
A terhességi hányinger okai egészen a közelmúltig teljesen ismeretlenek voltak. Csak nemrég láttak napvilágot biokémiai és genetikai bizonyítékok arra nézve, hogy a probléma a méhlepény által termelt GDF15 nevű hormonnal állhat összefüggésben, amely az anya agyára gyakorolt hatása révén okoz hányingert és hányást. Most a Cambridge-i Egyetem tudósai, valamint skóciai, USA-beli és srí lankai kutatók által publikált nemzetközi tanulmány jelentősen közelebb vitt minket a GDF15 terhességi hányingerben, illetve terhességi hyperemesisben játszott szerepének megértéséhez.
A kutatók több helyszínen – a Cambridge-i Egyetemi Klinikákhoz tartozó Rosie Szülészeti Klinikán, valamint a Peterborough-i Városi Kórházban – zajló tanulmányokból gyűjtötték az elemzett adatokat. A vizsgálatokhoz többféle megközelítést kombináltak: segítségül hívták a humángenetika eszköztárát, újfajta hormonszint-meghatározási módszereket alkalmaztak a terhes nők vérmintáin, valamint sejtkultúrákban és egereken végeztek kísérleteket.
Az eredmények azt mutatták, hogy a nők által tapasztalt hányinger és hányás mértéke közvetlen összefüggést mutat mind a méhlepény magzati része által az anyai vérkeringésbe kiválasztott gdf15 mennyiségével, mind a hormon hányingerkeltő hatására való egyéni érzékenységgel.
GDF15-öt csekély mennyiségben a terhesség időszakán kívül is termelnek a különböző szövetek. Az, hogy a terhesség alatt mennyire lesz érzékeny rá a kismama, attól is függ, hogy a terhesség előtt milyen mértékben volt neki kitéve. Azok a kismamák, akiknek a szervezetében a terhesség előtt alacsony volt a GDF15 szintje, nagyobb eséllyel fognak súlyos hányingert és hányást tapasztalni a terhességük során.
A kutatócsoport azt találta, hogy egy bizonyos ritka genetikai változat jelentősen fokozza a terhességi hyperemesis kockázatát azáltal, hogy a terhességen kívül csökkenti a GDF15-nek a vérben és a szövetekben mérhető szintjét. Ugyanakkor a béta-talasszémia nevű örökletes vérképzési rendellenességben szenvedő nők, akiknél a terhességen kívül is nagyon magas a GDF15 szintje, alig tapasztalnak terhességi émelygést.
Hogyan kezelhető a terhességi hányinger?
„A legtöbb várandós nő a terhesség során valamikor émelyeg vagy hány, ami eleve nem kellemes, de egyeseknél még ennél is sokkal rosszabb a helyzet. Ők orvosi kezelésre, sőt, olykor kórházi ellátásra szorulnak – emelte ki Stephen O’Rahilly, a Cambridge-i Egyetemen működő Wellcome-Medical Research Council Anyagcseretudományi Intézet társigazgatója és a tudományos kollaboráció vezetője. – Most végre tudjuk, miért: a méhükben növekvő baba olyan mennyiségben termeli ezt a hormont, amihez az anyai szervezet nincs hozzászokva.
Minél érzékenyebb erre a hormonra, annál rosszabbul fogja érezni magát.Frissen szerzett tudásunk kulcsot ad a kezünkbe ahhoz, hogy megelőzzük ezt az állapotot. E tudás nyomán szintén elég magabiztosan remélhetjük azt, hogy ha megakadályozzuk a GDF15-nek az anyai agyban található nagyon specifikus receptorához való kötődését, azzal hatékonyan és biztonságosan tudjuk majd kezelni ezt a problémát.”
Azok az egerek, akiket akut módon magas dózisú GDF15-tel kezeltek, az étvágyvesztés jeleit mutatták, ami émelygésre utalhatott. Ugyanakkor azok az egerek, akiket a GDF15 elnyújtott hatású formájával előkezeltek, nem mutattak hasonló változást az akut magas dózisú kezelés hatására. A kutatók ezért úgy vélik, hogy ha a terhesség előtt toleranciát építenek ki az anyai szervezetben a hormonnal szemben, azzal megelőzhetik a terhességi émelygés kialakulását.
Marlena Fejzo, a University of Southern California Közegészségtudományi Tanszékének munkatársa és a cikk társszerzője abban a csoportban dolgozik, amely korábban kimutatta a genetikai összefüggést a GDF15 és a terhességi hyperemesis között. Marlena a saját bőrén is tapasztalta, mit is jelent ez a probléma. „Terhesen annyira rosszul voltam, hogy megmozdulni is alig bírtam anélkül, hogy hányingerem lett volna tőle – meséli. – Amikor megpróbáltam utánajárni, mégis miért van ez, kiderült, hogy alig tudni valamit az egészről, pedig a terhességi émelygés igazán gyakori panasz. Remélem, most, hogy értjük a terhességi hyperemesis okát, egy lépéssel közelebb kerültünk ahhoz, hogy hatékony kezeléssel álljunk elő, és megkíméljük a jövőbeni kismamákat attól, amin én és annyian mások is keresztülmentünk.”
