2024. július 4. csütörtök. 7:14
A haragra építenek, nyilatkozta a Just Stop Oil mozgalom nevű környezetvédő mozgalom aktivistája, Anna Holland. Legutóbbi akciójuk a Stonhenge köveinek lefestése volt. Anna Holland, aki egy Van Gogh-festményt paradicsomlevessel leöntő illető, hosszúkás mondatokban igyekszik megmagyarázni azt, hogy mit és miért tesznek.
Egy hétköznapi ember nehezen tud mit kezdeni azzal a tétellel, hogy például a Stonehenge megrongálása miatt kitört felháborodás miért minősül a Just Stop Oil számára rendkívül hasznosnak. Azt mondja az illetékes hölgy, hogy azért felbecsülhetetlen értékű a hasonló akciók keltette felháborodás, „mert megmutatja azt a haragot, amit minden egyes nap éreznünk kellene, hiszen nemcsak kulturális helyek vesznek oda, hanem otthonok és életek is mindenütt”.
A művészeti, történelmi és kulturális emlékek elleni támadások szerintük megmutatják azt az általuk nagyon fontosnak vélt ellentmondást, miszerint miért is nem haragosak az emberek a klímakatasztrófa miatt például. Micsoda dolog, hogy elítélik azokat, akik, és itt fontosnak tartja hangsúlyozni a Stonehenge-rongáló, hogy (lemosható) kukoricakeményítővel fújták le a köveket. Ezzel szemben azonban azért, mert Szaúd-Arábiában a nagy muszlim zarándoklaton több mint ezerháromszázan haltak meg a hőségtől, nem lángolt fel sehol a világban a közharag.
Igen elszántak ezek a klímavédők. Mozgásmódjuk és érveik dermesztő módon hasonlítanak az 1968-as diáklázadásokat követő évek Nyugat-Európában divattá vált újbaloldali mozgalmakéihoz. A német Vörös Hadsereg Frakcióéihoz, az olasz Vörös Brigádokéihoz. Kelet-Európában ugyebár nem tudott teret nyerni ez az újbaloldal, itt volt nekünk a régi. A kíméletlen, ellentmondást nem tűrő diktatúra. Itt, a nyilvánosság előtt legalábbis, nem raboltak el és gyilkoltak meg politikusokat, nem voltak sok-sok áldozattal járó repülőgép-eltérítések, és nem voltak bizonyos körökben hősnek felfújt, mindenféle nyakatekert filozófiai dumákkal felöltöztetett közönséges bűnözők. Bankrablók, gyilkosok.
Az persze más kérdés, ám lehet, hogy ugyanez, a kommunista világban mindenféle felhajtás nélkül megöltek százmillió, bűnösnek nyilvánított ártatlan embert. Elmúlt az a világ. Nem biztos, hogy azt kéne méricskélni, hogy Kelet vagy Nyugat volt-e pusztítóbb ebben a halálos versenyben. Senki nem lehetett az.
A hatvan évvel ezelőtti virággyerekek unokái, a zöld klímaaktivisták, elődeikhez hasonló elszántsággal veszik fel a harcot mindenkivel, akik nem úgy gondolkodnak, mint ők. Azt az állítást, miszerint például a Just Stop Oil szervezetét sokan bűnözőnek és vandálnak minősítik, akcióikat pedig öncélú rongálásnak, Anna Holland, a huszonkét éves különítmény-szóvivő azzal véli megcáfolni, hogy nem ők, hanem „a kormányzat tagjai azok, akik nem hajlandók a munkájukat rendesen végezni”.
Puff neki. Pompás világmagyarázó érv. Azért pusztítják a műtárgyakat, hogy ezzel haragot váltsanak ki az emberek – amúgy szerintük közömbös – többségében, és ezzel ráébresszenek mindenkit arra, hogy a fosszilis tüzelőanyagok égetése óriási károkat okoz világunknak.
Ez amúgy a politikusok dolga lenne, de azok még annyit sem mernek meglépni, hogy Van Gogh festményeit paradicsomlevessel locsolják.
Mára összenőtt tehát a vörös és a zöld újbaloldal, azt teszik és hirdetik, amit mindig is: rombolni jó.
A szerző író
