A személyiségzavar a belső élmények és a viselkedés egy olyan átfogó, tartós és rugalmatlan mintája, amely jelentősen eltér az egyént körülvevő környezet és kultúra elvárásaitól.
Az antiszociális személyiségzavar kb. 15 éves korban jelentkezik és mások igényeinek és jogainak semmibevétele és megsértése jellemzi. Az antiszociális személyiségzavarral élő személy számára nehézséget jelent az érzelmek szabályozása (emocionális labilitás). Más személyekhez fűződő pozitív és negatív érzései hullámzóan változhatnak, ugyanakkor közömbös mások érzéseivel szemben. Mindez olyan viselkedéshez vezethet, amely a környezet számára drámainak, kiszámíthatatlannak és zavarónak tűnhet.
Az antiszociális személyiségzavart a szociális felelősség semmibevétele, a negatív cselekedetek miatti bűntudat és lelkiismeret-furdalás teljes hiánya jellemzi.
Az antiszociális személyiségzavarral küzdő személyek legfőbb tünetei az alábbiak:
· empátiahiány: közömbösség mások érzéseivel szemben;
· felelőtlenség: a társas viselkedés normáinak és íratlan szabályainak figyelmen kívül hagyása;
· tartós kapcsolatok fenntartására való képtelenség;
· az akaratuk végrehajtásának megakadályozása miatt megélt kudarc nehezen viselése;
· bűntudat hiánya, tetteik esetleges következményei miatti aggodalom hiánya;
· mások hibáztatása saját problémákért;
· mások jogainak rendszeresen semmibevétele és megsértése;
· munkahely megtartásának képtelensége, egyik munkahelyről a másikra vándorlás;
· nem törődnek a saját és mások testi épségével, beleértve a saját gyermekeiket is;
· a környezet manipulálása személyes előnyök érdekében, akár mások kárára;
· tartós ingerlékenység, agresszió;
· impulzivitás, a tervezés, előrelátás hiánya.
Bár a kórisme felállítása csak a 18. életévüket betöltött személyek esetében lehetséges, az antiszociális viselkedészavar jellegzetes mintái – például iskolakerülés, verekedés, kegyetlenkedés, mások vagyonának szándékos rongálása, gyújtogatás, lopás, hazudozás stb. – többnyire már korábban, 15 éves kor előtt jelentkeznek.
Mikor forduljon orvoshoz?
Állandósuló családi konfliktus, párkapcsolati válság, a munkahelyi vagy tanulmányi teljesítmény romlása, hangulati zavarok esetén kérje pszichiáter szakorvos vagy pszichológus segítségét.
Az antiszociális személyiségzavar okai
Az antiszociális személyiségzavar kialakulása részben örökletes, részben családi tényezőkkel, környezeti hatásokkal hozható összefüggésbe. Gyakran a gyermekkorban megélt negatív élmények és stressz (pl. családon belüli agresszió, szülők válása, egyéb családon belüli konfliktusok) azonosíthatók a háttérben.
A túlzott alkoholfogyasztás és a droghasználat is előidézhet személyiségbeli változásokat.
Az antiszociális személyiségzavar szövődményei
Az antiszociális személyiségzavarral élők körében magas az egyéb pszichiátriai zavarok, például a szkizofrénia aránya. Az érintettek fokozottan veszélyeztetettek a testi betegségekhez vezető magatartás (például alkohol- vagy drogfüggőség) szempontjából is. Az érintettek jelentős része hajlamos a gyakori partnerváltásra, ezért a nemi úton terjedő fertőző betegségek előfordulása is gyakoribb.
Enyhébb és súlyosabb szabálysértések, valamint bűncselekményeik miatt szembekerülhetnek a törvénnyel és a büntetés-végrehajtással is.
Az antiszociális személyiségzavar diagnosztizálása
A személyiségzavar diagnosztizálása a tünetek együttes jelenléte alapján, illetve a társas, munkahelyi vagy iskolai kapcsolatok terén tartósan jelentkező problémák feltérképezésével történik. A személyiségzavaros páciensek vizsgálatát megnehezítheti, hogy gyakran nincsenek belátással saját állapotukat illetően. A kórisme megerősítését interjú és kérdőív segíti.
Az önkitöltős kérdőív az antiszociális személyiségzavarra leginkább jellemző vonásokat veszi számba. A kérdőív kitöltését követően a kezelőorvos interjú keretében azonosítja a beteg által elismert személyiségvonásokat. Előfordulhat, hogy a beteg – felismerve a számára előnytelen személyiségjegyeket – megpróbálja hamis válaszadással befolyásolni a végeredményt. Az ilyen irányú törekvések szintén megerősítik a személyiségzavar gyanúját.
Az antiszociális személyiségzavar kezelése
Az antiszociális személyiségzavar ellátása komplex, egyéni kezelést is magában foglaló pszichoterápiát igényel. Az esetleg fennálló testi betegségek kezelése csökkentheti a páciens ingerlékenységét és hevességét.
A pszichoterápia a gondolatok, érzések és érzelmek szakemberrel történő megbeszélése a gondolatok és érzések szabályozási készségének fejlesztése érdekében. Ugyanakkor a kezelőorvos azt is a beteg tudtára adja, hogy milyen lehetőségek mutatkoznak a problémák gyakorlati megoldására.
Mindemellett gyógyszeres kezelés is szükségessé válhat, különösen az antiszociális személyiségzavart kísérő drog- vagy gyógyszerfüggőség, hangulatzavarok és egyéb kóros állapotok kialakulása esetén.
Mit tehet antiszociális személyiségzavar esetén?
Az antiszociális személyiségzavarral élők nincsenek tudatában annak, hogy gondolkodási vagy viselkedési mintáik nem megfelelők, ezért képtelenek változtatni berögzült magatartásukon. Emiatt családtagjaik nehezen vagy egyáltalán nem képesek rávenni őket arra, hogy szakember segítségét fogadják el. Mégis, amennyiben családtagján a személyiségzavar fentebb részletezett tüneteit vagy azok valamelyikét észleli, igyekezzen mielőbb szakembert (pszichiáter szakorvos) bevonni a probléma megoldásába.
Ha az antiszociális személyiségzavar jeleit mutató hozzátartozó nem hajlandó tudomást venni a problémáról, és elzárkózik a kezelésbe vonástól, szakember tanácsát kell kérni arra vonatkozóan, hogy milyen módon motiválhatná az érintett személyt a segítség elfogadása irányában.
Az antiszociális személyiségzavar megelőzése
Mivel a személyiségzavarok háttérben csak kisebb hányadában húzódnak meg örökletes tényezők, kialakulásuk megelőzésében fontos szerepe lehet a csecsemő- és gyermekkorban biztosított szeretetteli, támogató szülői odafordulásnak és az érzelmi biztonságnak.