2005-ben Svédországban, Varnhemben végzett ásatások során feltárták egy keresztény templom maradványait, egy olyan temető közelében, ami több ezer sírt tartalmazott, melyek a Kr. u. 10–12. századból valók. Ebben a tanulmányban a kutatók elvégezték a helyszínről származó egyének fogképződésének klinikai és röntgenvizsgálatát. Összesen 171 egyén több mint 2300 fogát analizálták.
A vizsgált felnőttek több, mint 60 százalékánál fogszuvasodás jelei voltak, leggyakrabban a gyökérfelszínen, míg a fiatalok egyikénél sem volt fogszuvasodás. más kórtant is megfigyeltek, köztük fogfertőzést és annak jeleit, hogy a fogakat haláluk előtt elvesztették.
Sokuknak olyan súlyos fogszuvasodásuk volt, ami fogfájást okozott, és a szerzők megjegyzik, hogy a fogkopás néhány esete, ami valószínűleg szándékos módosítás volt, hogy csökkentsék a fájdalmat. Voltak olyan fogkopások, amit valószínűleg az ételdarabok eltávolítására használt fogpiszkáló okozhatott.
A fogszuvasodás gyakorisága ebben a populációban hasonló ahhoz, amit más hasonló korú európai populációnál figyeltek meg, bár a szerzők figyelmeztetnek, hogy úgy tűnik, ezeknek a varnhemi egyének majdnem negyedének fogai elvesztek haláluk előtt vagy után, és ez valószínűleg ferdíti ezeket az eredményeket.
Megfigyelték, hogy ebben a populációban a fogszuvasodás gyakorisága a felnőttek korával csökkent, ami egy váratlan eredmény, ami valószínűleg azt tükrözi, hogy az idősebb egyéneknél fokozódott a fogvesztés, oly módon, hogy a legromlottabb fogak nem volt jelen.
A svéd viking populációban körülbelül az egyének fele fogszuvasodástól szenvedett.
A vikingek végeztek fogtömést, használtak fogpiszkálót, és más fogászati kezelést, köztük a fogfertőzések kezelésével is próbálkoztak.
Ezek az adatok bepillantást nyújtanak a vikingek életébe, akik fogproblémákkal küzdöttek, és időnként próbálták kezelni ezeket, valamint a kezeletlen fogászati problémák patológiáját is mutatja.
