Ismert: a magyar kormányfő csütörtök este inkább kivonult az állam- és kormányfők tanácskozásának helyet adó teremből, így nélküle meg tudták szavazni, hogy a háborúban álló ország elkezdje a csatlakozási tárgyalásokat az Unióval. A miniszterelnök a konkrét újabb pénzbeli támogatásába azonban nem ment bele.
Orbán később a Kossuth Rádióban elmondta: 8 órán át győzködte kollégáit, de később nem akart részt venni a rossz döntésben, ugyanakkor egyedül nem is akarta megakadályozni azt. Leszögezte: a további folyamatban még így is 75 alkalma lesz neki, illetve a magyar parlamentnek is akadályt emelni Ukrajna EU-s csatlakozása elé.
A csütörtöki döntés még nem jelent konkrét jogsérelmet Magyarország számára, ezért sem kívánta azt megakadályozni Orbán.
Most a jól értesült ukrán politikus arról beszélt, hogy ha a helyzet kritikusabb lett volna, mint amilyen valójában volt, a 26 uniós tagállam kész lett volna megfosztani Magyarországot a szavazati jogától, és egyhangúlag elfogadni az ukrán ügyet.
Más kérdés, hogy ez az uniós jog, az alapszerződések és az évtizedes gyakorlat lábbal tiprása lett volna,
Amit nem tudni, hogy hogyan lehetett volna ezt kivitelezni, ugyanis Stefanisnya erről nem beszélt.
Az Európai Unió állam-és kormányfőket tömörítő Európai Tanács nevű intézményébe ugyanis annak 70-es évekbeli létrejötte óta kialakult szokás, ( ami jogilag is le van fektetve) hogy bizonyos nagyobb súlyú döntések ( ilyen például egy harmadik ország csatalkozása az EU-hoz) csak teljes egyetértéssel születhetnek, ha mindneki beleegyezik.
Ezt hívja a köznyelv vétójognak, és ezt akarja most megszüntetni az Európai Parlament és Guy Verhofstadt.
