A bubópestis, amely a 14. században Európa és Ázsia egyes részeinek lakosságának egyharmadát megölte, a világtörténelem talán legpusztítóbb járványa. Úgy tűnik azonban, hogy már évezredekkel korábban is figyelmeztettek arra, hogy mire képes a baktérium, amikor is hozzájárult – és talán okozója is volt – a „neolitikus hanyatlásnak”, amikor a skandináv népesség drasztikusan csökkent.
A földművelés a meleg folyóvölgyekben alakult ki, de a neolitikumban terjedt el a mezőgazdaság kezdete és a kohászat kialakulása közötti időszakban. Sajnos a mezőgazdasági forradalom azáltal, hogy több embert hozott egymáshoz közel, mint amennyit a vadászó-gyűjtögető populációk túlélhettek, sokkal könnyebbé tette a fertőző betegségek terjedését.
A pestist okozó Yersinia pestis baktérium ötezer évvel ezelőtti skandináviai jelenlétét 2019-ben bizonyították, de a vita azóta is tart, hogy mennyire jelentett problémát. Egy vírus vagy baktérium nem minden változata egyformán fertőző vagy halálos. Dr. Frederik Seersholm, a Koppenhágai Egyetem munkatársa és kollégái azt próbálták kideríteni, mennyire volt elterjedt a pestis a neolitikumi földművesek körében 5300-4900 évvel ezelőtt, 107 svédországi és egy dániai egyén fogainak és csontjainak vizsgálatával.
„Az elemzések azt mutatják, hogy ezek közül 18 személy, azaz 17 százalékuk volt pestissel fertőzött, amikor meghalt. Továbbá eredményeink arra utalnak, hogy az általunk azonosított, legfiatalabb pestistörzs járványos potenciállal rendelkezhetett” – mondta Seersholm közleményében. Ezáltal a Y. pestis lett a leggyakoribb kórokozó, beleértve a kevésbé virulenseket is, állapították meg a tudósok. Az, hogy az emberek halálukkor pestissel voltak fertőzöttek, nem jelenti azt, hogy ez volt a halál oka – a baktériumot még jó ideig lehet hordozni, amíg más okból meg nem halnak.
Ha egy adott évben elhunytak 17 százaléka pestis áldozata lett volna, az még mindig csak szerény mértékben járulna hozzá a népesség összeomlásához, de a mintát vett holttestek időben sokkal jobban szétszóródtak. A legtöbbjük a pestis megérkezése előtti, boldogabb időkből vagy a két hullám közötti időszakból származott.
Figyelembe véve, hogy Skandinávia és Északnyugat-Európa népessége olyan drámai mértékben csökkent, hogy a mezőgazdaság sok területen néhány évszázadon belül eltűnt, valami nagy dolognak kellett történnie. A nagy megalitok építése ugyanebben az időben állt le. Mivel nincs bizonyíték a jelentős éghajlatváltozásra, a betegség a fő gyanúsított.
A csapat kizárja egyetlen pusztító hullám lehetőségét. Egy családot hat generáción keresztül követtek nyomon, amely ez idő alatt legalább három járványkitörést szenvedett el, egymástól jelentősen eltérő pestistörzsektől. Ez a minta ismerős, az 1347–53-as fekete halál után a 17. századig időszakos kiújulások következtek.
Nem tudjuk, hogyan terjedt a betegség, de nem bolhákon keresztül, mint a középkorban. Minden törzsből hiányzott az a mutáció, amely lehetővé teszi a Y. pestis számára, hogy a rovarok emésztőrendszerében túléljen, ellentétben azzal a fajjal, amelyből kifejlődött.
Az emberi DNS-ben feltárt családi kapcsolatok olyan kultúrára utalnak, ahol a nőket férjeik családjával együtt temették el (és feltehetően együtt is éltek). Az ezeken a helyeken eltemetettek egy részének az eurázsiai sztyeppéről származó, friss felmenői keveredtek a helyi DNS-sel.
Természetesen Észak-Európa nem sokáig maradt elnéptelenedve. A Corded Ware komplexnek nevezett kultúra 4800 évvel ezelőtt kezdődően terjeszkedett a térségben. Hogy ők immunitást hordoztak-e a Y. pestis e törzsével szemben, vagy a baktérium egy időre kevésbé lett halálos, nem tudni.