2024. július 18. csütörtök. 6:43
Különös írás látott napvilágot a labdarúgó Európa-bajnokság alkalmából. Címe: Tévhitek a francia labdarúgó válogatottról. Szerzője bizonyos Jérémy Floutier, Franciaország magyarországi tiszteletbeli konzulja. A derék fiatalember fogalmazása végére kiderül, hogy ő egy Franciaországban élő kisebbség, az okcitán etnikum sarja. Írása célja a hazáját érintő, a magyar társadalom tudatlanságból eredő félreértéseinek tisztázása. Három magyar tévhit körüli vélekedést igyekszik eloszlatni. Nem kisebb a célja, mint hogy a tájékozatlan magyarokban élő téves elképzeléseket megdöntse, és tájékoztatást adjon Franciaország jelenkori történelméről az olvasóközönségnek.
Első állítása ennek cáfolata: „csak afrikai játékosokból áll ez a csapat”. Ezt a tételt egy határozott nemmel, utána pedig bonyolult és hosszú magyarázattal értelmezi. Azt írja, hogy nem. Úgy folytatja, tény, hogy afrikai származású játékosok vannak a francia nemzeti tizenegyben, többségben a színes bőrű focisták, de ez valójában nem jelenti azt, hogy mind afrikai vagy afrikai származású lenne. Mindezt azzal indokolja, hogy több sötét bőrű focista a francia tengerentúli megyékből származik. Nem kevesebb mint négyen a válogatott keretből onnan jöttek. Az Antillákról meg Brazília mellől. Hogy ezekre az egykori gyarmatokra miként kerültek a fekete bőrű emberek Afrikából, az a szerző szerint említésre sem méltó. Aztán végképp nem nevezhetők migránsnak, mert Franciaországban születtek, és derék felmenőik több évszázad óta élnek az ország inkább külső, mint európai részein.
A francia gyarmatbirodalmat, annak 1605 és 1814 közötti területeit vagy az úgynevezett második francia gyarmatbirodalom 1830 és 1960 közötti időszakban megszerzett részeit kitűnő térképeken figyelhetjük meg. Ezeken látszik az a hihetetlenül nagy földterület, amit például Észak-Amerikában vagy Nyugat-Afrikában hódítottak meg a franciák. Arról még tudatlanságunk eloszlatása céljából se beszéljünk most, hogy miféle módszerekkel szerezték és tartották meg a franciák gyarmataikat, hány millió őslakost pusztítottak el vagy helyeztek kedves rabszolga-kereskedő kollégáik segítségével Afrikából más földrészekre. Aztán meg arról sem túl érdekes fecsegni, hogy miféle mérhetetlen gazdagságot hoztak Franciaországnak a gyarmatokról összerabolt kincsek.
Nem. A tudatlan magyarok már megint belezuhantak a rasszizmus és az etnocentrizmus csapdájába. A világ fejlettebbnek kikiáltott, leginkább nyugati részén bőrszínről nagyon nagy illetlenség beszélni. Ott szabadság, testvériség, egyenlőség van. Meg olyan keveredés, hogy aztán színtudós legyen az, aki a különféle bőrszínárnyalatokat értelmezni tudja. Az meg már egyenesen a fasizmushoz vezethet, ha az etnocentrizmus felé menetelnek a tudatlan magyarok. Ha a saját etnikum mindennek a középpontja, és minden más csoportot ehhez viszonyítva értékelnek. Azt írja a lexikon, hogy a kulturális etnocentrizmus, ami nem jelent mást, mint hogy egy kultúra a többi kultúra fölé helyezi magát, különösen veszélyes lehet. A magyarok például, főleg a francia konzul által vizionált tudatlan tömegek, úgy érzik, hogy ahogyan ők látják a világot, azon túl nincs más. Esetleg a végzetes etnocentrizmus, a hitleri fajelmélet.
Mindezek ismeretében azért még egy ostoba magyar is felteheti a kérdést, hogy a francia gyarmatbirodalom létrejötte óta vajon melyik odatartozó nép képviselte a legerőteljesebben az etnocentrizmust. Az arab országok lakói? Nyugat-Afrika feketéi? Az észak-amerikai indiánok?
A magyarokat felvilágosítani szándékozó konzul aztán azt az állítólagos magyar tévhitet is hosszúkásan igyekszik cáfolni, hogy csak bevándorlók vannak a francia focicsapatban. Legfőbb érve az, hogy nem kizárólag fekete emberekre üthető rá a bevándorló bélyeg, hiszen Franciaországba a 19. századtól mindenhonnan jöttek népek, olaszok, spanyolok, portugálok, lengyelek vagy akár a zsidó vallású és származású franciák és azok utódai.
Harmadik tételmondata legalább olyan különös, mint az előzők. Azt írja és magyarázza, hogy nincs echte – magyar jelentése valódi, igazi, hamisíthatatlan – francia. Itt ugrik elő az ő okcitán származása. Ezután már csak annak megismétlése marad, hogy nem minden színes bőrű ember migráns. Ezt amúgy a tudatlan magyarok sem szokták feltételezni.
Hogy aztán a francia fociválogatott az Európa-bajnokságon tíz fekete és egy fehér bőrű játékossal futott ki a pályára, az igazából nem is érdekes. Csupán azok számára, akik a magyarokat lehülyéző, politikailag korrektnek gondolt, végletesen felvilágosult és harcosan antirasszista dolgozatokat írnak.
A szerző író
