Mint portálunk is megírta, egy postás hőgutát kapott még szerdán. Életveszélyes állapotban, mentőhelikopterrel szállították Kelebiáról, miután a nagy hőségben összeesett az utcán és eszméletlen állapotban találtak rá járókelők. A középkorú férfit a halasi kórház intenzívosztályán ápolták, a gondos ellátás ellenére később elhunyt. A tünetekre nagyon oda kell figyelni, hiszen ha nem kapunk időben segítséget, akár az életünket is veszélyeztetheti a nagy meleg.
A hőguta – a hősérülések legsúlyosabb, életveszélyes formája – akkor következik be, ha a test belső hőmérséklete 40 fok fölé emelkedik.
Amennyiben hőguta esetén a test hőmérsékletét nem sikerül rövid időn belül az egészséges szint közelére csökkenteni, számítani lehet a belső szervek tartós és visszafordíthatatlan károsodására, illetve a halál beálltára.
Ha belső hőmérséklet a normális 36,5-37 Celsius foktól egy-két órán keresztül mindössze öt fokkal emelkedik vagy csökken, bekövetkezik a halál. Vannak olyan esetek is, amikor a pillanatnyi vízháztartás, életkor vagy a meglévő betegségek miatt – vagy, mert a szervezet pusztán nincs hozzászokva a fokozott hőterheléshez –, még ennyi idő sem kell a legsúlyosabb következményhez.
A hőguta elsődleges tünete a már említett 40 fok feletti testhőmérséklet. Hőguta során az izzadás nem jellemző, hisz a dehidratáltság miatti párologtatás hiánya épp az egyik oka lehet a hőguta beálltának.
Ezen kívül kísérőtünet lehet a rendkívül szapora pulzus; a kapkodó, felületes légzés; a lüktető fejfájás; a kipirult, száraz tapintású bőr; a zavart, esetleg agresszív viselkedés; az elkent beszéd, látászavar; a koncentrálási és koordinációs zavar; a görcsrohamok, a hányinger, hányás; a száraz nyelv vagy éppen a szomjúságérzés. Végezetül ájulás és eszméletvesztés következhet be.
Mindent meg kell tenni a testhőmérséklet mielőbbi csökkentése érdekében: a hősérültet hűvös, árnyékos környezetbe kell vinni, a ruházat – amennyire lehetséges – el kell távolítani; ezen kívül a test legyezése, hideg vízpermet, hűtőfürdő, jégkockák, nedves törölköző a nyakra, fejre, testhajlatokba egyaránt életmentő lehet.
A klasszikus hőgutát leggyakrabban a túlságosan forró környezetben hosszabb ideig történő tartózkodás okozhatja. Különösen növekszik a hőguta kockázata azzal, ha nemcsak a környezet hőmérséklete magas, hanem a páratartalom is. Magas páratartalom esetén ugyanis a test hűtőfunkcióját ellátó párologtatás – verejtékezés – hatásfoka jóval gyengébb. Ebből következően az is hőgutához vezethet, ha a szervezet folyadéktartalékai kimerültek (dehidratált állapot), azaz a testből egyszerűen „elfogyott a hűtővíz”.
A forró környezetben végzett fokozott fizikai megerőltetés, illetve sport szintén hőgutát okozhat, különösen akkor, ha az illető nincs hozzászokva a hőségben való tartós erőfeszítésekhez. Rizikót jelenthet még bizonyos típusú gyógyszerek szedése is.
Mindezeken kívül hőgutát okozhat az is, ha a ruházat a szükségesnél jóval melegebb, illetve megakadályozza, hogy a test felesleges hője a környezetbe távozzon.
A megelőzés legegyszerűbb módja a tűrőképesség, a szervezet határainak felmérése szélsőséges hőmérsékleti viszonyok között – és az ennek megfelelő fizikai terhelés. Természetesen kánikulában, ekkor is alapvető fontosságú a laza, jól szellőző ruházat, az árnyékot adó kalap, illetve napellenzős sapka viselése. Ezek ugyanis nemcsak a test hőterhelését csökkentik, de a szervezet hőszabályozási folyamatait hátrányosan befolyásoló leégéstől is védenek.
A megemelkedett folyadékszükséglet biztosításáról szintén gondoskodni kell, ezen felül a rendszeresen szedett gyógyszerek vonatkozó hatásait is fontos figyelembe venni.
Ha magas hőmérsékleti viszonyok között a komoly erőkifejtést igénylő testmozgás rendszeresnek ígérkezik, ehhez mindenképpen tanácsos fokozatosan hozzászoktatni a szervezetet. Lehetőség szerint azonban célszerű az ilyen jellegű tevékenységet a nap hűvösebb időszakaira – a kora délelőtti, vagy a késő délutáni órákra – ütemezni.
