A romantikus stílusú épületet 1894-ben Hofer Ottó soproni építész tervezte, és a borkereskedő Lenck-család építtette. A tehetős borászoknak nem ez volt az egyetlen ingatlana a városban, a ma múzeumként szolgáló Deák téri ház szintén az övék volt. A szállodát ugyan nem róluk, hanem a 19. század elején azt tőlük megvásárló erdélyi Hallerekről nevezték el, de a Lenck-család sem maradt utcanévtábla nélkül: a soproni Lenck átjáró az ő nevüket viseli. A míves, az utcafront egészén végighúzódó kerítés mögött növényekkel sűrűn benőtt park van. Benne a vidékre jellemző örökzöldek uralkodnak. A házhoz a bejárati kapu felől közelítve önkéntelenül is megállnak a vendégek, és rácsodálkoznak a mesék világát idéző tornyos, díszerkélyes, kiugró oldalfalakkal és tetőablakokkal ékesített sokféleségre. Ha közelebb érünk, meglepődünk az esőcsatornák végén a sárkányfejet formázó vízköpők láttán. Egyszerre emlékeztetnek a középkori Notre Dame vagy a pekingi Tiltott Város épületdíszeire. Igaz, az előbbiek kőből, az utóbbiak porcelánból készültek. Ilyet is keveset lát az ember: találkozik a soproni bádogsárkánnyal. A klinkertéglával takart, sarkain és alapzatán a díszítő szobrászat fogásaival felhordott változatos térhatást keltő vakolat, az ablakok és ajtók iparművészeti értékeket hordozó kovácsoltvas díszrácsai, a tetőperemek faívei arról az anyagokban gazdag, ám cseppet sem hivalkodó világról hoznak hírt, mely egykor a polgároké volt.
A soproni bádogsárkány
Fotó: A szerző felvétele
A ház belső részét 2006-ban újították fel, kilenc szobája az év minden szakában foglalt. A vendégek megtalálják a soproni szállodában azt a családias hangulatot, a békés, nyugodt, derűs életformát, amivel kikapcsolódhatnak hétköznapjaikból. A ház előterében van a recepció és egy néhány fotellel berendezett kisebb társalgó. Óriási kétszárnyú ajtó nyílik innen a villa valódi nappalijába, a neobarokk-koloniál bútorokkal berendezett terembe. A négy méter belmagasságú terem mennyezetére, ha tehetjük, ne nagyon nézegessünk fel, mert könnyen odaragadhat a szemünk: ritkán látott gondossággal, pontossággal és művészi érzékkel alakították ki ugyanis a famennyezetet. A díszes mennyezethez illeszkedik a hatalmas ablak körüli fatok. Mindkét oldalán, a falon egy-egy tekintélyes, méternyi átmérőjű szecessziós kerámia dísztál látható. A ház eredeti berendezéséhez tartoztak, még a Hallerek vásárolták. Az előtérből egy nagyobb lakószobába nézhetünk be, a berendezés ebben is stílusos, kényelmes.
Szemben kezdődik a kör alaprajzú toronyban elhelyezett lépcsőház. Kényelmesen lépkedhetünk lefelé a csigalépcsőn, és az alagsori, jókora étkezőterembe jutunk. A vendégek itt reggelizhetnek, ebben a nagy térben kapnak helyet a képzőművészeti kiállítások is. Az egykori zárt szálloda tehát ezzel is jelzi az idők változását, a kiállítások megnyitóira a szállóvendégek mellett szívesen látják a városból érkezőket is. Ha visszatérünk a lépcsőház-toronyba, és felmegyünk az első emeletre, egy kisebb hallból a lakószobákba juthatunk. Ezen a szinten is nagy gonddal ügyeltek arra, hogy minden helyiség elegendő fényt kapjon, és bútorzatuk illeszkedjék a ház egészének berendezéséhez.
A torony tetejéről felépültének idejében messzire el lehetett látni, a környék akkor még beépítetlen, szinte érintetlen zöldterület volt. Mára már utcasorok és rengeteg ház veszi körül a Haller-villát, de nagy parkjával, családias hangulatával minden vendégének nyugalmat és lehetőséget ad a pihenésre.
