Persze ahhoz, hogy egy koponyán lévő lyuk legyen egy ember halálának oka, nem kellene vizsgálatokat végezni – legalábbis régészeti vizsgálatokat. Ám a maradványok elemzése egyértelműen azt mutatja, hogy az ilyen emberek még jóval a lyuk keletkezése után is éltek. Ez arra késztette a tudósokat, hogy feltételezzék, hogy ezek az évezredekkel ezelőtti orvosi gyakorlatok részei voltak.
Az eset legfrissebb eredményeit a World Neurosurgery című szaklapban közölték. Szerzőik úgy vélik, elegendő ismerettel rendelkeznek ahhoz, hogy választ adjanak arra a kérdésre, hogy mi volt a célja az ilyen szokatlan praktikáknak. Kutatásuk során 41 Franciaországban talált neolitikus koponyát vettek mikroszkóp alá. Kiderült, hogy az évezredekkel ezelőtt végzett trepanáció messze elmaradt attól, amit a modern orvosok végeznek.
Természetesen a vágások pontosságáról vagy az egész eljárás sterilitásáról van szó, nem is beszélve a fájdalomról, amelynek a kőkorszaki páciensek ki voltak téve. A szakértői vizsgálatok során összesen 8000 és 4000 évvel ezelőtti maradványokat vizsgáltak. Az ezeken a koponyákon található átlagos lyuk átmérője 2,95 és 5,43 centiméter között volt. Voltak azonban ennél nagyobbak is, hiszen több mint 10 centiméteres fúrásokról is szó esett.
Az Európában talált koponyákban lévő lyukak átmérője néha 10 centiméternél is nagyobb volt.
Mivel a legtöbb esetben a gyógyulás jeleit azonosították, feltételezhető, hogy a trepanált egyedek általában túlélték az eljárást. Később elég sokáig kellett élniük ahhoz, hogy a testük elkezdjen regenerálódni, bár minden bizonnyal az ilyen kockázatos műtétek túlélési aránya nem volt 100 százalékos.
A viszonylag alacsony halálozási arány arra utal, hogy a neolitikus orvosok elég jól boldogulhattak a kezükben tartott rögtönzött szikével. A kutatók feltételezik, hogy akkoriban kőszerszámokat használtak, amelyeket sterilizáltak. A megoperált embereket viszont természetes, például növényi eredetű fájdalomcsillapítókkal látták el. És bár ezek a körülmények messze nem voltak korszerűek, úgy tűnik, sokan választották az ilyen kockázatos és kellemetlen beavatkozásokat.
Az egyik legfőbb kérdés ezzel az eljárással kapcsolatban az, hogy milyen motiváció állhatott az ilyen cselekedetek mögött. Lehet, hogy a trepanáció célja a koponyaűri nyomás csökkentése volt. Nem zárható ki az a forgatókönyv sem, hogy a betegek remegést vagy görcsöket tapasztaltak, és az ilyen tüneteket a megszállottsággal hozták összefüggésbe. Következésképpen a gonosz szellemeket megpróbálták szó szerint kiűzni a fej belsejéből. Bármi is volt a korabeli orvosok indítéka, az biztos, hogy a trepanáció megdöbbentően gyakori eljárás volt.
