E cikk címe, ez az egyetlen szó mostanában igencsak használatos. Bizonytalanná vált világunkban, annak minden szegmensében szinte minden „állítólag” történik. Azaz vagy igaz, vagy nem, vagy bekövetkezik, vagy nem, vagy kibírjuk, vagy nem, tehát semmiben sem lehetünk biztosak, mert egyetlen dolog biztos csupán, a bizonytalanság meg a riogatás. Állítólag – én nem láttam egyet sem belőle – volt egy ilyen című televíziós sorozat valamikor az Egyesült Államokban, amelynek az volt a célja, hogy a napjainkat jellemző, különböző hiedelmeket, „legendákat” tudományos eszközökkel megvizsgálja, majd az alapos vizsgálat után véleményt nyilvánítson, lehetségesnek mondhatja-e, avagy éppen elvetendőnek nyilvánítsa a vizsgált jelenséget, tehát feleslegessé tegye az „állítólag” jelzőt. Aligha sikerülhetett ez a terv, hiszen manapság is mindennapos használatban van ez a szó, és bizonyára nem véletlenül, hiszen minden kedélyborzoló, de hitelességét nem bizonyított hír elé oda lehet tenni, hogy állítólag.
Hivatkozhatnánk a napjainkban folyó háborús hírekre, amelyekben igencsak sok a feltételezés, s jóval kevesebb a hiteles és bizonyítható állítás. Állítólag megtámadták, állítólag meghalt, állítólag hamarosan elkészül, vég nélkül sorolhatnánk a bizonytalanságból, vagy éppen a szándékos ködösítés céljából megfogalmazott híreket. A minap éppen az borzolta sok százezer ember idegeit, hogy pillanatok alatt világszerte totális káosz támadt a repülőtereken. Állítólag a Microsoft okozhatta a globális informatikai üzemzavart. Vagy nem, hiszen a feltételes mód nem jelent bizonyosságot. Mi több, hamarosan a Windows-hibára kenték a bajt, megbénítva ezzel a repülőtéri és a kommunikációs szolgáltatásokat, de a bankok és a műsorszolgáltatók sem maradhattak ki a káoszból. Amely szinte pillanatokon belül úrrá lett szerte a Föld repterein, no és persze az ehhez a szolgáltatáshoz kötődő bankoknál meg a Windows 10 felhasználóinál is. Állítólag a szakértők egy webes felhőalapú antivírus frissítésének tulajdonítják a meghibásodásokat, amely a számítógépek összeomlását eredményezte. Állítólag a káosz elszenvedői cseppet sem örültek az üzemzavarnak s a magyarázkodásnak sem, ezt viszont meg tudjuk érteni.
Az „állítólag” szó tehát afféle menekülési útvonallá vált a politikában, a közéletben, hiszen amíg a dolgok csak „állítólag” történtek meg, azaz nem hitelesíthetőek, addig számtalan „menekülési útvonal” adódik a felelősség elkerüléséhez, a probléma elmismásolásához. S most korántsem csak a fentebb említett reptéri „világkáoszra” gondolok, hanem bizonytalanná vált életünk számos jelenségére. Például arra, hogy állítólag a Fico-gyilkossági kísérlet előtt már ismertté vált a hír, miszerint a merénylő egy korábbi biztonsági őr, aki Fico ellenzékét támogatta, amúgy meg úgynevezett paramilitáris szervezetekkel is jóban volt. Állítólag az ilyenekre lecsap a titkosszolgálat, de most nem csapott. Alighanem azt gondolták, legenda az egész, ilyen velük úgysem történhet meg. Lám, megkérhették volna a fentebb emlegetett amerikai sorozat szerkesztőit, ugyan nézzenek már utána, vajon legenda, hiedelem vagy félrevezetési kísérlet az, miszerint paramilitáris szervezetek barátságát is élvezte a tettes. Nem állítólag, hanem valóságban is. Mostanában többen is figyelmeztetnek arra, hogy egyre inkább erősödik a politikai terrorizmus. Mit mondjunk, elég régen erősödik már, s állítólag küzd is vele a világ. Állítólag lehet, de láthatóan nem észrevehető ez a küzdelem. Nem is kell több bizonyíték a Trump elleni merényletnél, ahol állítólag fel voltak készülve a „nemtudomkik a nemtudommire”. Aztán mégis odaért a golyó.
Sorolhatnánk még értetlenségünket az életünk számos területét illető, előre kitervelt, elkövetett ilyen-olyan támadások miatt, amelyeket a világ urai terveznek meg szünet nélkül és rendületlenül, s amelyeket rendre le is tagadnak, mert állítólag őnekik ezekhez nincs semmi közük. Állítólag ugyanígy nincs közük az ellenünk, magyarok ellen sorozatban meghozott, végtelenül aljas és törvénytelen büntetésekhez sem. Szerintük mi ugyanis állítólag folyton törvényt szegünk. Hogy ezt bizonyítani nem tudják, az őket cseppet sem zavarja. Pedig időtlen idők óta állítólag azt terjesztik magukról, hogy ők az igazság letéteményesei. S mert azok, hát állítólag sosem hazudnak. Csak éppen éjjel meg reggel, meg délben és délután. Mi ezt itt, Magyarországon számos bizonyítékkal tudjuk alátámasztani. Nos, nem könnyű ebben a méltatlan helyzetben léteznünk nekünk, magyaroknak, már csak azért sem, mert már régen tűrjük az igaztalan vádakat, mint Toldi Miklós a sérelmeit Arany János csodaszép költeményében. Hogy meddig, arra nem tudom a választ, viszont a humor mindig segít. Íme egy, a székelyhumor-gyűjteményből:
– Vádlott, állítólag ön a szomszédját lemarházta! Ezért ötszáz lejre büntetem. Belenyugszik az ítéletbe? S van-e még ehhez hozzátennivalója?
–Tekintettel arra, hogy idén a marha ára felment, nem sokallom. Én meg mindenkinek meg szoktam mondani a szemébe az igazat.
A szerző újságíró
