Nagy kombit?

Tegyük fel, hogy szeretnék egy családi autót. De nem akarok SUV-ot, mert feleslegesnek tartom a magas építést. Az pedig kifejezetten zavar, hogy ez még ront is a fogyasztásán, főleg autópályán, én pedig sokat utazom. Akkor maradnak a kombik. Tök jó, nincs azokkal semmi baj, szeretem puttonyosokat, van is belőlük nagy választék az alsó-középben. Például VW Golf, Opel Astra, Peugeot 308, Kia Ceed – és társaik.

Ez mind szuper, de mi van, ha egy számmal nagyobb kellene? Ott már jelentősen megritkul a kínálat: VW Passat vagy Arteon Shooting Brake, Skoda Superb, Peugeot 508 SW – nagyjából ez a választék. A többi népszerű modellt már lekapcsolták, de a meglévőknek sem jósolok nagy jövőt. Viszont amíg vannak, addig még örüljünk nekik! Úgyhogy most gyorsan ki is próbáltuk a Passatot és az 508-at.

Az 508 ráncfelvarrott, a Passat pedig új modell, de ezúttal a Passat nem más, mint a vele egyidőben fejlesztett Skoda Superb VW változata. És meg kell hagyni, hogy karakteresebb lett a Superb. A Passat dizájnja most jellegtelenebb, mint valaha. Ezzel szemben a Peugeot 508 kombi továbbra is nagyon csábító. Jó arányok, szexi idomok, lapos, elnyújtott forma. Igaz, a tavalyi ráncfelvarrásnál egy kicsit elszabták az arcát, de még most is jóvágású. Bár messze nem olyan jóképű, mint a beavatkozás előtt. Kár volt hozzányúlni.

Az 508-asból egy amolyan „lakossági” kivitelt hoztunk el, a Passatból viszont egy igen jól felszerelt példánnyal volt dolgunk. Bár ez kívülről egyáltalán nem vehető észre, sőt, a kerékjárati ívekhez képest kicsi kerekek inkább az ellenkezőt üzenik. De ugorjunk a motorokhoz!

Mivel mindkettő kínál dízelmotort is, azokra csaptunk le rögtön. Mert bár sokszor láthattuk, hogy nagyon szuper fogyasztásra képesek a hibrid hajtásláncok (van ilyen 508-ból és Passatból is), de azt is tudjuk, hogy ezek főleg városban brillíroznak.

Mi viszont utazni szeretnénk, ott pedig a hibridek, de főleg a PHEV-k egyértelműen elvesztik a csatát a dízelekkel szemben. Mármint fogyasztásban, természetesen. A Passatban az a motor volt, melyet egyébként a belépő (Prime) szinthez egyedüliként kínálnak: a régi ismerős, a kétezres TDI, 150 lóerős változatban, 7 fokozatú DSG váltóval. Ez pont jó is így, minden bizonnyal a legésszerűbb választás az autóhoz, még ha manapság nem is divat dízelt venni (de lesz ez még másképp).

A Peugeot 508 belépő felszereltségi szintjéhez választhatunk benzinest is, de dízelből ott is csak egy van: 1,5 literes, 130 lovas BlueHDI, 8 fokozatú automataváltóval. És a Passat kínálatával ellentétben a franciából magasabb felszereltségi szinten sincs erősebb dízel. Pedig jó lenne, mert bár tekintélyes, kereken 300 Nm-es nyomatékra képes az 1.5 BlueHDI, még így is inkább csak elegendőnek mondanám ehhez a karosszériához. A VW kétezres TDI motorjának 150 lóereje és 360 Nm-es nyomatéka sem csinál rakétát a kombi Passatból, de érezhetően több a tartaléka, mint a francia konkurensnek. És ne feledjük, ebből van erősebb kivitel is.

Ezzel szemben a Peugeot 508 esetében csak a plug-in hibrid motorváltozatok kecsegtetnek több erővel. És nagyobb fogyasztással, legalábbis ha gyakran kell 100 km-nél nagyobb távolságot megtenni (két töltés között). Az 1,5-ös dízel ezt simán megcsinálja 5,5 literes átlaggal, amely az 55 literes tankkal kb. 900 km-es hatótávot jelent, ha kivillanás után hamar elhúzunk tankolni. Ha nem, akkor még vagy 50-et. A Passat TDI-je 66 literes tankból szipkázza a gázolajat, és ez is elvan 5,5 literrel autópályán, így itt már inkább 1.100 km az a hatótáv.

Országúti közlekedésnél mindketten bemennek 5 liter alá, egyikkel sem kell bután lassan menni a 4,5 literes érték tartásához. A városi étvágy a Peugeot esetében 6,5-7, a Passatnál 7 liter, a vegyes átlag pedig értelemszerűen a használat összetételétől függően valahol a szélső értékek között alakul. Nagy utazók esetében valószínűleg 6 liter alatt, főleg városban használóknál 7 liter közelében.

Vezetni mindkét autót kellemes, a Passat többlet ereje miatt dinamikusabb. Az automataváltó mindkét példányban jól tette a dolgát, de ezúttal a Peugeot Aisin váltója egy kicsit darabosabban viselkedett, mint amit korábban tapasztaltunk tőle ezzel a motorral társítva. A VW váltója összességében jobban szerepelt. Ez duplakuplungos, ezért gyorsabban kapcsolgat és egyszerre simán is. Ráadásul a hasonszőrűekkel ellentétben ez nem tétovázik sokat D és R között váltogatva a parkolóban.

A futómű hangolása ideális a németben és a franciában is, pont a karakterhez illő. A rugózása mindkét autónak remek! Alacsony (mármint nem SUV-os) építésük ellenére nagyon jól tüntetik el az útegyenetlenségeket, pedig kis hazánkban igazán nincs könnyű dolga semminek, ami erre vállalkozik. Persze volt ebben némi szerepe a ballonos gumiknak is, amely ezúttal mindkét tesztautóra jutott, hiszen belépő szintűek voltak, így 17-es felniket, és azokra magas oldalfalú abroncsokat kaptak.

A Peugeot egy kicsit sportosabbnak érződik a kanyarokban, de ez részben csak illúzió, melyet a pici méretű kormány idéz elő. De visszajelzés ezen sincs semmi, ráadásul szokatlan mérete és alakja meg is osztja a közönséget. Akinek tetszik, az sem biztos, hogy jól be tudja állítani magának, illetve aki be tudja, annak nem biztos, hogy tetszik. De akinek bejön és passzol is a testalkatához, az nagyon könnyen és vidáman terelgetheti vele a 4,8 méteres kombit. Közkedveltség szempontjából mégis jobb megoldás a Passat kormánya, amelyben nincs semmi különös, és pont ezért jó egy ilyen autóba. Olyan autóba, melyet nem élményszámba menően vezetni, hanem sokkal inkább szimplán egy komfortos közlekedési eszközként használni akarnak az emberek.

Így a kormány beszédességénél sokkal fontosabb például a helykínálat, a kényelmes ülések, a nagy csomagtartó, a rekeszek és a praktikus megoldások. Nos, hely mindkettőben sok van, de a Passatban sokkal több, és még annál is szellősebbnek érezni. Mivel nem SUV-ok, beszálláskor mindkettőben alacsonyra kell ülni, de a Peugeot-ban mélyebbre, és jóval szűkösebbek az ajtónyílásai is, mint a német konkurensé. Az ülések nagyon kényelmesek, érezni, hogy biztosra mentek a tervezők. A Peugeot-ban egy kicsit bátrabbak voltak, és erősebb oldaltartásúra formázták őket.

Négy ember nagyon kényelmesen elfér mindkét autóban, a hátsó középsőnek sem büntetés az utazás, viszont a két elsőosztályú, szélső pozícióhoz képest ez a hely egyértelműen másodosztályú. A csomagtartó is mindkettőben öblös, de ezt a versenyt a Passat nyeri, melyet egyébként Európában már csak kombiként forgalmaznak: a Peugeot 530 literes értékével szemben ennek 690 literes a puttonya.

Belső „furcsasága” immár nem csak a Peugeot-nak van – ugyebár az i-Cockpit –, hanem a Passatnak is. Az automataváltó irányválasztója ugyanis felkerült a jobboldali bajuszkapcsolóra. Nem pont úgy, mint a Mercedesekben, hanem az ID modellek megoldását alkalmazták, de ez is jobb, mint bármi, ami a középkonzolon van. Annyit kell csak áldozatként elviselni, hogy így az ablaktörlő cuccai átkerültek a baloldali indexkarra.

Az interiőrben használt anyagok minősége legalább olyan jó az 508-ban, mint a Passatban. A középső érintő-kijelző a VW-ben teljesen új darab. Gyönyörű a felbontása, szép a grafikája és jóval nagyobb, mint a Peugeot-ba szerelt kijelző, amely már évek óta szolgál, bár most új rendszer fut rajta. E téren azonban egyik gyártó sem vethet a másikra követ, mert mindkét megoldásnak vannak hibái: időnként akadozó menü, alapból lassú reakció, nehézkesen kezelhető klíma.

De a vezeték nélküli CarPlay mindkettőben működik, bár néha eldobja a kapcsolatot. A kormány mögötti kijelző szintén teljesen digitális, többféle nézetet választhatunk, és kitehetjük ide a navit is. Mármint az autó sajátját, nem a telefonról megosztott Waze vagy Google térképet. A vezetéstámogató rendszerek jól működnek a németben és a franciában is, de a parkolókamera képére egyikük sem lehet túlzottan büszke – főleg nem a Peugeot.

teszt és fotó: BG, SportVerda

Elolvasom a cikket