Az elváltozás egy vagy több (pl. nyak, kézujjak, váll, derék, csípő, térd és nagylábujj) ízületet is érinthet.
A degeneratív (kopásos) ízületi gyulladás főként időskorban jelentkező, különböző kóreredetű, de egymást átfedő ízületi betegségek csoportja, amelyek végkimenete az ízületi porc és az ízület egyéb alkotórészeinek károsodása, pusztulása. A betegség tünetekkel járó formája Magyarországon 1-1,5 millió embert érinthet. Nőkben leginkább a kéz kisízületei és a térd, míg férfiaknál a csípőízület érintett.
A degeneratív ízületi gyulladás főbb tünetei
A degeneratív ízületi gyulladás tünetei kezdetben enyhék, majd idővel erősödhetnek. A gyulladás hatására az ízületek fájdalmassá válnak, mozgástartományuk beszűkül. A kopás mértéke sokszor nem áll összefüggésben a tünetek erősségével.
Degeneratív ízületi gyulladásra utalnak az alábbi tünetek:
· mozgatásra, terhelésre jelentkező, fokozódó ízületi fájdalom, amely pihentetésre csökken;
· fokozott fizikai aktivitás után a fájdalom órákig fennállhat;
· éjszakai fájdalom csak súlyos esetben, illetve társult gyulladás esetén jellemző;
· a fájdalom kisugározhat (pl. a csípőízületi érintettség gyakran térdfájdalomként jelentkezik);
· leginkább reggel vagy pihenést követően jelentkező merevség és indítási fájdalom, amely az ízület mozgatásával, bejáratódásával körülbelül 15 percen belül megszűnik;
· az érintett ízület és környékének nyomásérzékenysége;
· az érintett ízület mozgásterjedelmének csökkenése;
· az ízület mozgatásakor hallható és érezhető kattanás, ropogás, elakadás;
· az ízület alakjának megváltozása;
· kemény csomóként kitapintható kinövések megjelenése a csonton (ilyen jellegzetes elváltozás a kézujjak végének ízületeiben keletkező csontos dudor, az ún. Heberden-csomó);
· tónusfokozódás a környező izmokban;
· duzzanat, melegségérzet a lágyrészek gyulladásának következményeként.
Mikor forduljon orvoshoz?
Ha ízületi fájdalmat vagy egyéb, a betegségre jellemző tünetet észlel, forduljon háziorvosához, aki szükség esetén reumatológiai vagy egyéb szakrendelésre irányítja.
A degeneratív ízületi gyulladás kiváltó/lehetséges okai
A degeneratív ízületi gyulladás kialakulásában az életkor és a mechanikai igénybevétel mellett a porcanyagcsere megváltozása és biokémiai, immunológiai-gyulladásos tényezők játszanak szerepet. Az egyoldalú túlterhelés vagy a környező izmok gyengesége miatt a porcszövet megváltozik, repedések alakulhatnak ki rajta. A leváló porcrészecskék következtében helyi gyulladás alakul ki, amelynek során különféle anyagok – például az immunsejtek közötti információátadást szolgáló fehérjemolekulák, az ún. citokinek – szabadulnak fel. Ezek hatására olyan anyagok termelődnek, melyek az ízületi porc és az alatta elhelyezkedő csont károsodásához, lebontásához vezetnek. A gyulladásos folyamat elsősorban az ízület belső nyálkahártya-borításának gyulladásával (synovitis) járó esetekben jelentkezik kifejezetten, de ez a jelenség a gyulladásos tüneteket nem mutató esetekben is lezajlik.
Kóreredetük szerint a degeneratív ízületi elváltozások az alábbi két fő csoportba oszthatók:
· Elsődleges (idiopathiás) degeneratív elváltozás: az ízületi porc károsodása a porc szerkezetének, anyagcseréjének zavarából adódik, ami főként az időskorral hozható összefüggésbe;
· Másodlagos kopás: betegség következménye, amelyet trauma, anyagcsere betegség, endokrin kórképek, köszvény, anatómiai eltérések, arthritis, csontosodási zavar vált ki. A csontízületi struktúrák elváltozásával járó ún. Kashin-Bek-kór a szelén nevű nyomelem hiányára vezethető vissza.
A degeneratív ízületi gyulladás elsődleges kockázati tényezője az életkor: a betegség előfordulása a 40. életévtől rohamosan növekszik. Ugyanakkor a degeneratív ízületi gyulladás mégsem tekinthető az időskor kizárólagos betegségének, hiszen munkahelyi terhelésből, vibrációs ártalomból vagy sporttevékenységből is fakadhat. A számítógépes munka következtében már fiatalkorban kialakulhat a kéz kisízületeinek kóros elváltozása. Dokkmunkásoknál és bányászoknál a térd, földműveseknél a csípő érintettsége gyakori. A futballisták, hosszútávfutók és súlyemelők körében a térd- és a csípőízület, dzsúdózóknál a kézujjak degeneratív ízületi gyulladása fordul elő elsősorban. Sofőröknél gyakran érintett a csípőízület.
Lényegesen megnöveli a térd és a csípő degeneratív ízületi gyulladásának kockázatát az elhízás. Ennek oka a váz- és izomrendszer túlterhelésén kívül a zsírszövetben termelődő, ízületi gyulladásra hajlamosító anyagok megjelenése a szervezetben. A térd degeneratív ízületi gyulladásának fontos kockázati tényezője a térdízületet stabilizáló négyfejű combizom gyengesége vagy meggyengülése, mivel ennek hatására instabillá válik az ízület, ami tovább fokozza a gyulladást és a porcpusztulást. Anatómiai, statikus eltérések, úgymint a genu varum (O-láb), genu valgum (X-láb), Perthes-kór,hypermobilitás-szindróma vagy a veleszületett csípőficam fokozhatják a hajlamot.
További kockázati tényező a női nem, a családi halmozódás, az ízületbe hatoló törés, sérülés, ficam (még a látszólag nyom nélkül gyógyult sérülés is). Egyes anyagcsere-betegségek – például a tárolási betegségek, az alkaptonuria és a vastárolás zavarával járó örökletes betegség, az ún. haemochromatosis is okozhat osteoarthritist. Az elhízás mellet olyan endokrin kórképek is kockázati tényezők, mint a cukorbetegség, pajzsmirigy-alulműködés, akromegália, köszvény, álköszvény; hemofília és arthritisek után másodlagosan is kialakulhat degeneratív ízületi gyulladás. Hajlamosító tényezők a csont és a porcszövet betegségei, úgymint a csontelhalás (osteonecrosis), a chondromatosis (jóindulatú tumor), a csontok szerkezetének megváltozásával járó Paget-kór,a porc és a csont körülírt elhalása, majd leválása (osteochondritis dissecans).
A degeneratív ízületi gyulladás szövődményei
Megfelelő megelőzés, illetve kezelés hiányában a betegség fokozatosan súlyosbodik és tartós fájdalmat okoz. A mozgástartomány beszűkülése és az ízület fájdalma akadályozhatja a mindennapi tevékenységet, és mozgáskorlátozottsághoz, akár még rokkantsághoz is vezethet. A fizikai aktivitás ízületi fájdalom miatt történő mellőzése legyengülést, alvászavart, depressziót vagy szorongást okozhat.
A degeneratív ízületi gyulladás diagnosztizálása
A degeneratív ízületi gyulladás kórismézésének első lépése a beteg fizikális vizsgálata, az ízület állapotának, érzékenységének, mozgástartományának ellenőrzése.Képalkotó vizsgálatok közül a röntgent alkalmazzák leggyakrabban, melyen az ízületi rés beszűkülése, csőrképződés, a csont elváltozása látszódhat. A röntgen magához a diagnózishoz nem szükséges, de a betegség lefolyását követik vele, illetve műtéti indikáció felállításához használatos. A röntgen, az MR, az ultrahang hasonló tüneteket okozó betegségek kizárására jön még szóba. A vér laboratóriumi vizsgálata általában nem mutat eltérést, más kórképek kizárása alkalmas (például rheumatoid arthritis, haemochromatosis és köszvény).
A degeneratív ízületi gyulladás kezelése
A degeneratív ízületi gyulladás kezelésének fő célja a fájdalom csökkentése, az ízület esetleges mozgászavarának megszüntetése és a betegség súlyosbodásának lehetőség szerinti megelőzése. Ebben fontos szerepet tölt be a beteg részletes tájékoztatása.
A betegség kezelési lehetőségei közé az alábbiak tartoznak:
· Rendszeres mozgás: csökkenti a tüneteket. A nyújtó gyakorlatok a mozgástartomány megtartásában játszanak szerepet, az erősítő gyakorlatok által épített izmok terhet vesznek le az ízületről. Így például a négyfejű combizom erősítése csökkenti a térdfájdalmat és javítja a funkciót.
· Túlsúly csökkentése: a túlsúlyos beteg fogyása, a testsúly normalizálása elsősorban a teherviselő ízületek (csípő, térd) esetében csökkenti a fájdalmat és a beteg panaszait.
· Gyógyászati segédeszközök: a speciális lábbelik és a járóbotok, járókeretek csökkentik az érintett ízület terhelését. A járóbotot mindig az ellenoldali kézben kell tartani. A kapaszkodók, vécémagasítók, fürdőkád helyett zuhanyfülke alkalmazása szintén javíthatja az életminőséget.
· Fájdalomcsillapítás: a nyugalmi szakaszban meleg vizes borogatás, pakolás, míg a gyulladásos szakaszban hideg pakolás, jegelés segíthet. Helyileg nem szteroid gyulladáscsökkentő (NSAID) és kapszaicin tartalmú tapaszok, krémek, gélek jöhetnek szóba a felületes ízületek esetén. Hatékonyan csillapítják a fájdalmat és csökkentik az ízületben kialakult gyulladást a szájon át vagy kúp formájában alkalmazott nem szteroid gyulladáscsökkentők is, amelyek szedését a lehetséges mellékhatások miatt ajánlott a kezelőorvossal egyeztetni. Egyszerre ne szedjünk többféle nem szteroid gyulladáscsökkentőt, mivel hatásuk nem adódik össze, azonban a mellékhatások kialakulásának kockázata fokozódik! Egyéb, az idült fájdalom enyhítését szolgáló gyógyszerek is rendelkezésre állnak.
· Fizioterápia: célja az érintett ízület terhelésének csökkentése, a fájdalom enyhítése, az ízületet stabilizáló izmok erejének megtartása vagy helyreállítása, az ízület körüli izommerevség csökkentése, az ízület mozgástartományának, illetve a beteg állóképességének megtartása. Eszköze a szárazföldi és víz alatti gyógytorna, a fürdőkezelések (balneoterápia), valamint az otthon is alkalmazható TENS-kezelés.
· „Porcépítő” szerek: az ízületben megtalálható összetevőket tartalmazó táplálék-kiegészítők szedése hozzájárulhat az ízület állapotának fenntartásához és a fájdalom csillapításához. Napi 1500 mg glükózamin vagy 1200 mg kondroitin-szulfát ajánlott. Porcépítő hatásukat a klinikai vizsgálatok azonban még nem bizonyították egyértelműen.
· ÍZületi injekciók: a hyaluronsavas helyi injekciós kezelések az ízületi folyadék megnövelése révén lehetővé teszik, hogy az ízfelszínek szabadon mozoghassanak egymáson, csökkentve a súrlódást az ízületi porcok között. Mérsékelten csökkenti a fájdalmat és a gyulladást is. Az ízületbe beadott, kortikoszteroidot tartalmazó injekció csökkenti az arthrosis okozta fájdalmat és gyulladást. Hatása azonban átmeneti, hosszú távon károsíthatja az ízületet, évente legfeljebb négy alkalommal adható.
· Protézis (mesterséges ízület) beültetése: az érintett ízület (csípő-, váll- vagy térdízület) protézissel történő pótlása akkor jön szóba, ha a beteg ízületi fájdalma és az ízület funkciózavara más módon már nem kezelhető. A műtét után rendkívül fontos a rehabilitáció.
Mit tehet degeneratív ízületi gyulladás esetén?
A betegség kezdeti szakaszában törekedjen a károsodás lassítására, ami a testsúly normalizálását, állati zsírokban szegény étrendet és rendszeres testmozgást jelent. Gyógytornász szakember közreműködésével megtanulhatja, melyek az ízületi károsodást fokozó, kerülendő mozgásformák, és elsajátíthatja az ízületet stabilizáló izmok fejlesztését és az ízület tehermentesítését célzó gyakorlatokat.
Amennyiben térdízületi degeneratív gyulladásban szenved, jelentősen csökkentheti a fájdalmat a sarok külső oldalának megemelésével, vagyis ék alakú, fél centiméteres parafaemelő cipőbe helyezésével. A degeneratív csípőízületi gyulladás okozta fájdalom a cipősarok megemelésével csökkenthető.
A degeneratív ízületi gyulladás megelőzése
A betegség kialakulásának esélye csökkenthető a kockázati tényezők lehetőség szerinti minimalizálásával. Ajánlott a testsúly élettani tartományban tartása és a rendszeres testmozgás. Kerülendő az ízületek egyoldalú terhelése. Az időskori sérülések kockázata csökkenthető a lakótér csúszásmentesítésével, fürdőszobában kapaszkodó korlát beépítésével.
