Két kapitány üdvözölte egymást: a férfi vízilabda-válogatottat irányító Varga Zsolt mosolyogva rázott kezet a párizsi gép pilótájával, Molnár Balázzsal. A tizenhármas keret legfiatalabb tagja, a 21 éves Molnár Erik édesapja nem először szállított magyar pólósokat, a Ferencváros júniusi Bajnokok Ligája-győzelme után ő hozta haza Máltáról a zöld-fehéreket.
„A cégemnél kiderült, hogy Erik apukája vagyok, néhány napja pedig felhívtak és mondták, nézzem meg a menetrendemet, mert változás történt benne – mondta érdeklődésünkre Molnár Balázs az indulás előtt. – Nagyon hálás vagyok, hogy a sportolói járatot irányíthatom, édesapaként nincs is annál nagyobb büszkeség, hogy én vihetem a fiamat az olimpiára. Mindig természetes volt, hogy amiben tudom, támogatom Eriket, az érdem viszont csak az övé, elképesztő a kitartása és a hozzáállása. Már előre jeleztem a főnökömnek, hogy ha bekerül az utazó keretbe, szabadságot kérek, úgyhogy a csoportkör második felében már a helyszínről buzdítom a csapatot.”
Ha érmet szerez a férfiválogatott Párizsban, alighanem hazafelé is Molnár Erik édesapja irányítja a gépet, de olimpiai újoncunk értelemszerűen még nem foglalkozik a visszaúttal, csak a franciák elleni vasárnapi nyitányra koncentrál.
„Először nyerjük meg az olimpiát, utána beszéljünk az utazásról – jelentette ki határozottan a bekként és centerként egyaránt bevethető Molnár, akit a kerethirdetést követő érzéseiről is kérdeztünk. – Nagyon örültem, amikor kiderült, hogy ott lehetek Párizsban, de azért kellett egy kis idő, mire feldolgoztam, miről is van szó. Elmondhatatlanul izgatott vagyok az olimpia miatt, apukám jelenléte pedig pluszenergiát ad. Alig várom a meccseket, egyelőre csak az első foglalkoztat, mert mostanában nem jó a mérlegünk a franciák ellen. Őket kell először megvernünk, utána jöhet a többi ellenfél.”
Vízilabdázóink jobbnak látták, ha itthon végzik el a finomhangolást, így csak péntek délelőtt utaztak a francia fővárosba, ahol a szombati edzések után vasárnap 19.30-tól a házigazdával találkoznak – a csoportban még Spanyolország, Japán, Ausztrália és Szerbia szerepel. A Nemzeti Sport egészen a felszállásig elkísérte a mieinket, akik a korai indulás ellenére jó hangulatban csekkoltak be, a váróban egy pakli kártya is előkerült. A rutinosabbak osztottak lapot a fiataloknak is, az elmúlt hetekben még jobban összekovácsolódott a társaság, feszültségnek pedig egyelőre nyoma sincs.
„Nem sok lehetőségünk lesz belakni az olimpiai falut, de szándékosan döntöttünk úgy, hogy minél később érkezünk – mondta lapunknak Madaras Norbert, a Magyar Vízilabda-szövetség elnöke. – Hosszú az olimpia, különösen az utolsó napokban érződik majd annak, amikor már több mint két hete kint lesznek a játékosok. Nem ez az első alkalom, hogy idegen medencében játszanak, profikról beszélünk, úgyhogy semmi sem múlik a körülményeken. Bizonyos szempontból nehezebb olimpián szerepelni, mint más világversenyeken, sok a sportoló, nagy a felhajtás, de a lényeg, hogy nemes feladat részt venni rajta.”
Miközben a kétszeres olimpiai és világbajnok Madaras Norbert kiosztotta a beszállókártyákat, a Párizsba utazó szurkolók megkörnyékezték a csapatot, egymás után készültek a közös képek. Jansik Szilárd és Vogel Soma az olimpiai géppel is szelfizett, az aranyszínű festés különösen tetszett nekik.
„Bármilyen összetételben utaznak a vízilabdacsapatok, a közvélemény érmet remél, és mi is ebben bízunk – hangsúlyozta Madaras Norbert, aki első olimpiájára készül a honi szövetség elnökeként. – Az elmúlt évek világversenyeinek tapasztalata azt mutatja, mindig nagyon kicsi a különbség az első és a hatodik között, de azért dolgozunk, hogy a mi javunkra döntsenek a nüanszok. Mindent megtettek a játékosok a felkészülés során, nagyon remélem, hogy mindenki képes lesz kihozni magából a legtöbbet, különösen a torna második hetében. Én már nem tudok a vízben tenni a csapatért, de ez így is van rendjén. A szövetség feladata, hogy biztosítsa a megfelelő hátteret, igyekszünk mindenben segíteni a játékosokat és a stábot.”
