Az Izraeli Régészeti Hatóság szerint a kis, kisebb, mint két és fél centiméteres textilt a Júdeai-sivatagban, a Koponya-barlangban találták, nem messze a Maszadától. Egy izraeli kutatócsapat nagy teljesítményű kromatográfiával azonosították azt az anyagot, amivel textilt vörösre festették, ez volt az egyik luxusfesték az ókori világban.
A festéket a Kermes vermillo nevű rovarból származik, ami a sok pajzstetű faj egyike. Radioaktív szénizotópos kormeghatározással megállapították, hogy a gyapjúszövet Kr. e. 1954–1767-ből származik, a közép bronzkorból. Ez a legrégebbi vala felfedezett karmazsin minta. A kutatók a Journal of Archeological Science: Reports magazinban publikálták a felfedezésüket.
A tabernákulumot karmazsinnal, királykékkel (tekhelet) és bíborral (argaman) színezték és 25-ször említik az Ószövetségben, gyakran a luxussal társítva. A Biblián kívül a piros festéket számos dokumentumban említik, köztük a Mezopotámiából származó ékírásos táblák, amelyek Kr. e. a második évezred közepéből valók.
Az ókorban a festéket a karmazsin tölgyfán élő nőstény pajzstetűből állították elő. Mivel rövid az az időszak, amikor a karmazsin pajzstetű gyűjthető, és mert kis méretük és rejtőszínük miatt nehéz rájuk találni, és mert nagyon kis mennyiségű festék nyerhető ki belőlük – és másrészről mert szép piros szín állítható elő belőlük a textilfestéshez – nagyon rangos volt a karmazsin használata.
Érdekes módon azonban, az a faj, amiből a festéket előállították, nem őshonos Levantéban, hanem a Közép- és Nyugat-Mediterráneumból származik. A ritka textil annak jele, hogy széles nemzetközi kereskedelmi hálózat működött mát ebben az időben és az elit meglétét mutatja. A fontos lelet hidat képez az írott források és a régészeti felfedezések között, és bizonyítékkal szolgál, hogy az ókori textilfestő ipar – már ezen a szinten – kellően kiépült.
Azt nehéz megtudni, hogy került ez a szövet ebbe a sivatagi barlangba.
A tabernákulumot karmazsinnal, királykékkel (tekhelet) és bíborral (argaman) színezték
A bíbor festéket a Mediterráneumból származó puhatestűekből állították elő. A királykék színre gyakran utalnak a Bibliában. Első ízben Levantéban találtak bíbor festékkel festett szövetmaradványokat, melyek a Kr. e. 1000-ből származnak, körülbelül egyidejűek a bibliai Dávid és Salamon királyokkal.
Az ókorban a bíbor öltözet a nemességhez, a papokhoz és a királysághoz társult. A bíbor nagyon értékes festék volt, gyakran drágább volt, mint az arany, mert gyönyörű és nem halványul, és mert nehéz előállítani a festéket, mely a puhatestűek testében található kis mennyiségben. A Kivonulás könyve szerint Isten választott színe a kék.
A tudósok úgy vélik, hogy a puhatestűek mirigye állítja elő a bíbort, amikor fénynek van kitéve, és a világos kéket, amikor ki van téve fénynek. A kéknek (tekhelet) jelentősége volt az ókori izraelitáknál, és a Bibliában Dávid, Salamon, és Jézus bíbor (argaman) ruhát visel.
