A két csapat legutóbbi olimpiai összecsapását, a tokiói játékok bronzmérkőzését Magyarország nyerte. Az azóta rendezett öt összecsapásból is hármon a magyar együttes és csak kettőn győzött a spanyol, igaz kétgólosnál nagyobb különbség egyik összecsapáson sem alakult ki.
Párizsban az első gólt öt percnyi próbálkozás után a spanyol Munárriz szerezte, majd Sanahuja is betalált távolról, ám mielőtt aggódni kellett volna, Angyal Dániel két másodperccel a szünet előtt szépített (1-2).
Szép csendben zajlott a mérkőzés, mintha csak egy felkészülési találkozó lett volna, és ezt a nyugalmat Vigvári Vince egy látványos ejtésből született góllal törte meg, ám nem örülhettünk sokáig az egyenlítésnek, mert emberelőnyből Cabanas ismét előnyhöz juttatta a spanyolokat (2-3), ám az első félidő vége előtt Zalánki Gergő 3-3-ra egyenlített, mégsem lett döntetlen a szünetben, mert Larumbe egy másodperccel a dudaszó előtt kihasználta az magyar védekezés elmélázását (3-4).
Váratlan gólzápor a fordulást követően sem zavarta meg a csapatokat, meglepően sok volt az apró technikai hiba, de a „surranópályán” a spanyolok három góllal elhúztak 7-4-re, amit Vámos Márton szépített, míg Fekete Gergő gólját követően már ismét nyílttá vált a mérkőzés (6-7). Az utolsó negyednek 8-6-os spanyol vezetéssel vágott neki a két csapat.