A bizonyítékok alapján a csatornát akkor alakították ki, amikor Jeruzsálem a Júdai Királyság fővárosa volt, ekkoriban az árok a déli lakónegyedet választhatta el a felsővárostól, ahol a palota és a templom állt. A kutatók szerint a struktúra létrehozása nagyszabású művelet volt, a természetes geológia átalakításával pedig Jeruzsálem uralkodóinak hatalmát akarhatták kifejezni – tájékoztat az ng.24.hu.
Kathleen Kenyon brit régész az 1960-as években végzett feltárásokat Dávid városában. Yuval Gadot, a Tel Aviv-i Egyetem munkatársa és kollégái a csatorna megtalálása után a 60 évvel ezelőtti dokumentációt átvizsgálva felfedezték: Kenyon észrevette, hogy a természetes szikla észak felé lejt egy olyan helyen, ahol természetes módon emelkednie kellett volna. „Azt hitte, hogy ez egy természetes völgy, de most kiderült, hogy a nyugat felé vájt árok folytatását tárta fel” – mondta Gadot.
A két szakasz összekapcsolva egy mély és széles, legalább 70 méter hosszú vizesárkot rajzol ki.
A struktúra pontos kora bizonytalan, a legjelentősebb jeruzsálemi építkezések és kőfejtő tevékenység azonban a középső bronzkorban, mintegy 3800 éve zajlott a városban.
Dr. Yiftah Shalev, az IAA szakértője szerint ha a vizesárkot ebben az időszakban vágták ki, akkor az a város északról való védelmét szolgálta, és Dávid városában lévő lejtő egyetlen gyenge pontját támogatta. „Akárhogy is, biztosak vagyunk benne, hogy az első templom és a Júdai Királyság idején (i. e. 9. század) használták, így egyértelmű puffert hozott létre a déli lakóváros és az északi felsőváros között” – tette hozzá.